Idézetek az utazásról
Egyik legfontosabb cselekedetünk az életben, hogy egyik lábunkat a másik elé tesszük. Induljunk hát!
Messziről homogénnek tűnhet a világ, de közelről sohasem ugyanaz a térkép és a táj.
Ha autóval vagy helikopterrel jutunk fel egy hegycsúcsra, ahelyett hogy saját lábunkkal másznánk fel, annak nincs értéke, hiszen hiába állunk a szikla csúcsán, felületes lesz az élményünk, mert az odavezető út fájdalommentes volt.
Azzal (...), hogy valaminek az elérése nem feltétlenül azonos az elért dolog értékével, szerintem mindenki egyetért, aki hosszú túrákat tesz.
Szép időben sétálni - ám otthon ülni, ha fúj a szél, esik az eső vagy havazik - azt jelenti, hogy megfosztjuk magunkat az élmény felétől. Talán éppen a jobbik felétől.
Ültem már finom pezsgőt iszogatva egy kényelmes nappaliban a kandalló előtt, de szerintem az ilyesmit általában kissé túlértékelik; nekem eddig semmi sem ízlett még jobban, mint amikor alaposan átfagyva megittam egy forró puncsot odakinn a jégen.
Ha elszánod magad egy hosszú útra, az jó; ha otthon maradsz a fotelben, az is jó. De ha túl könnyen jutsz valamihez, hamar elvész belőle az öröm.
Az a rémes a vakációban, hogy amint elkezdődik, a boldogságra máris felleget borít a tudat, hogy hamarosan véget ér.
Sok hülye szabály van az életben, de a nénik számára még nem tették kötelezővé a szervezett nyaraláson való részvételt.
Egy átlagos banán nagyobb utat tesz meg, mint amekkorát te valószínűleg valaha is megteszel az életben. Valószínűleg. Földrajzi értelemben, hiszen az élet azoknak is nagy utazás, akik végig helyben maradtak.
Nagyszerű dolog, ha az embernek megadatik, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön éljen, hiszen kinyílik a világ, egy ilyen élmény után egészen máshogy értékeli nem csak azt, ami kint van, hanem azt is, ami itthon van. Sokkal elfogadóbb lesz az ember, el tudja képzelni, hogy valami nem úgy van, ahogy mi megszoktuk, lehet az másként is.
Egy ember se vitéz, amíg nem gyalogolt száz mérföldet. Ha tudni akarod az igazságot magadról, odáig gyalogolj, ahol már senki sem tudja a nevedet. Az utazás nagy kiegyenlítő, a nagy tanító, keserűbb, mint a gyógyszer, kegyetlenebb, mint a tükör. Egy hosszú út többre tanít magadról, mint százévnyi nyugodt önvizsgálat.
Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom: Balatont álmodom s melléje magamat.
A jó idegenvezető a legnagyobb baklövését is igyekszik a maga javára fordítani.
Oly sok váratlan kaland áll előtted, hogy a legjobb, ha nyitva tartod a szemed, ahelyett hogy behunynád a véletlenül felbukkanó lehetőségek előtt. Egy karrier megtervezésének olyannak kell lennie, mint egy ismeretlen országba történő utazásnak. Még ha gondosan tervezel is, van útiterved és szállásod, a legérdekesebb élményeket nem tudod kitalálni. Lehet, hogy találkozol egy lenyűgöző emberrel, aki olyan helyeket mutat neked, amelyek nincsenek az útikönyvben, vagy lemaradsz a vonatról, és egy olyan városka felfedezésével töltöd a napot, amelyet nem terveztél meglátogatni. Garantálom, hogy azok az élmények, amelyekre emlékezni fogsz, nem voltak benne az eredeti tervben. Ezek a váratlan dolgok meglepetésszerűen kerülnek az utadba.
A túraösvények már csak ilyenek: egy ideig Shakespeare ardennes-i paradicsomában lebegsz, és azt várod, mikor jönnek a nimfák és a furulyás fiúk, aztán egyszer csak pokoli hőségben és porban caplatsz, mindenütt tüskék és mérges tölgyek... pont, mint az életben.
Válasszunk bármilyen úti célt, ne felejtsük el soha, hogy ne hozzunk magunkkal mást, csak fotókat, és ne hagyjunk ott mást, csak a lábunk nyomát.
Facebook
Pinterest