Idézetek az utazásról
Egy észak-koreai kirándulásnak annyi a hozadéka, hogy a látogatók elmondhatják, jártak ott, érintették lábukkal a tiltott állam földjét, de egy fikarcnyival sem kerültek közelebb az észak-koreai valósághoz.
Az utazás az én drogom. A függőséget csak kezelni lehet, kigyógyulni belőle sosem!
Az idegenvezetőnek meg kell tanulnia értékelni a fontos pillanatokat, de nem szabad rájuk ülnie, mert túlságosan gyorsan elszállnak. Ideiglenes minden: a barátságok, a szerelmek, az otthonok. (...) Előfordul, hogy egy-egy szakmai csoporttal egy teljes hét minden percét együtt töltöd. A haverjukká válsz, és a csillagos eget is odaígérik neked. Ne higgy nekik! Aki azt mondja, gyere haza, munkát ad neked, az Ferihegyen visszaveszi az agyát, és a vakáció már csak elmosódó emlék marad számára. Mintha meg sem történt volna. Ugyanez vonatkozik a szerelmekre. Véget érnek Ferihegyen, mint a nyaralás.
A nyelvtudás hiánya okozza, hogy idős, tapasztalt hölgyek kiscsibeként követik az idegenvezetőket, mert attól tartanak, hogy ha lemaradnak, bekebelezi őket egy ismeretlen, furcsa világ.
A nyelvismeret hiánya (...) az ország számára tragédia, (...) az idegenvezetők számára helyzeti előny, hiszen a nagy tömegeknek csak addig lesz szükségük erre a szolgáltatásra, amíg fel nem nő egy olyan generáció, amely már magabiztosan mozog a világban, és legalább alapszinten képes megértetni magát.
Amikor a magyar elindul valahová, az agyát Ferihegyen felejti. Mindegy, hogy egyébként milyen az az agy: üres vagy pallérozott, leteszi a 2-es terminál valamelyik sarkába, és amíg tart a vakáció, nem is veszi vissza.
A vakáció olyan, amilyenné varázsolja az ember.
Senki sem érzi át, milyen gyönyörű dolog utazni, míg haza nem érkezik és le nem hajtja a fejét a régi, ismerős párnájára.
A jó utazó nem tudja, hova tart, és a tökéletes utazó nem tudja, honnan jött.
Másképp csillog a szeme annak, aki tényleg menni akar, és másképp annak, aki csak verbálisan szereti a kalandot, a tudatalattijának meg esze ágában sincs elhagyni a nyáj nyújtotta "biztonságot".
Csak olyan út menti büfébe térj be, ahol tele a parkoló!
Egy város csak addig szép, amíg biztosan tudjuk, hogy nem maradunk ott.
Az utazás az embert érleli, sok oldaluvá köszörüli, hidjétek, az felséges, ha az ember egy időre minden baját otthon hagyja s külföldön kiszellőzteti magát, elméje kiderül és szíve fogékonyabbá lesz minden örömre.
Soha nem azért utaztam, vagy keveredtem kalandokba, hogy mások vagy a magam szemében hősnek tűnjek, csak nyugtalan teremtmény voltam, s időnként racionálisan nem megmagyarázható indokok alapján mennem kellett. A luxust nem kerestem, a kényelmetlenségeket mindig elviseltem, mert tudtam, az igazi utazás lehetőséget ad a rácsodálkozásra, a világ elemi dolgainak a felismerésére, kérdéseket vet fel, és kételyeket ébreszt nem csak a látottakkal, hanem saját látásmódunkkal, önmagunkkal szemben is. Végül végképp keresztet vetettem az önzőkre, a törtetőkre, a pénznek élőkre meg azokra is, akiknek a szíve nem volt elég alázatos ahhoz, hogy megszerezzék a jogosultságot az álmaikra és a reményeikre.
Azt mondják, minden utazásban az elindulás a legnehezebb.
Facebook
Pinterest