Kordos Szabolcs
1981 — magyar író és újságíró
Sztár az, aki képes megtölteni egy stadiont, és úgy tud kiszállni egy limuzinból, hogy közben ne nézzen ki röhejesen.
Megeshet, hogy a hazai csillagok ragyogása fakóbb, mint hollywoodi kollégáiké, "kisebbek" és szegényebbek is náluk, ám mi, magyarok nagyon is rajongunk értük.
Mindig mindenki elhiszi, hogy a siker örökké tart, de az élet erre folyamatosan rácáfol.
Arra, hogy kimondjuk, mennyit is érünk valójában, nagyon kevesen vagyunk képesek.
Nehezen viseljük a bukást, de a sikert még jobban megszenvedjük.
A levegőben igen gyakoriak a rosszullétek, sőt a halálesetek is. Stresszes elfoglaltság az utazás, ami sok esetben heves érzelmi reakcióval is párosul. Ami az egyik ember számára egy unalmas hétfő reggeli út a brüsszeli hivatal felé, az a másiknak az életében akár hatalmas változás kezdete lehet. Soha nem lehet tudni, milyen gondolatok járnak az üléseikben feszengő utasok fejében. Vajon kényszerűségből búcsúztak el szeretteiktől a repülőtéren? Egy új élet lehetősége hajtja őket más kontinensre, menekülnek, gyászolnak, vagy boldogságukban mennek világgá? Amikor az utazás feszültsége és a repülés negatív fizikai hatásai találkoznak egymással, szívek állnak meg, tüdők adják ki magukból az utolsó leheletet, emberi életek érnek véget.
A hősöket a véletlen szüli.
A nyaralás jó eséllyel a felszínre hozza az összes lehetséges családi viszályt és feszültséget: ami a mindennapok taposómalmában nem került elő, az a hosszú és tétlen összezártság alatt biztosan kipattan. Hasonlóan működik a repülés lélektana is: az utazás feszültsége, a készülődés előhozza az emberek legrosszabb énjét.
Minél több időt töltesz egy távoli kultúra tagjaival, annál inkább rájössz, hogy ők sem marslakók, csak emberek, akik időnként szomjasak, boldogok, feszültek, magányosak. Ugyanazt érzik, mint mi.
Aki nem fél a levegőben, az vagy hülye, vagy annyira érzéketlen, hogy nem szabad rábízni egy gépet.
A gyors feledés hasznos munkaeszközük azoknak, akik szeretnének hosszabb ideig emberekkel foglalkozni.
Taxisnak lenni életforma. Nem mindenki alkalmas rá. Abban egészen biztos vagyok, hogy én bármennyit vándorolnék is éhes oroszlánként ezen a szavannán, éhen halnék. Budapest utcáin csak a legelszántabbak, a legügyesebbek és nem utolsósorban a leggátlástalanabbak tudnak megélni a taxizásból.
Minden fejben dől el, csupán fellépés és bátorság kérdése, hogy az utcán győztes vagy áldozat lesz-e az emberből. A szélesebb váll, a dagadó bicepsz legfeljebb azoknak a mentsvára, akikre nem jellemzők az említett tulajdonságok.
Budapest csak a vidékről két napra felruccanó látogatók számára tűnik metropolisnak. Valójában ez egy nagy falu, ahol két ember útjai előbb-utóbb keresztezik egymást - általában akkor, amikor egyikük sem számít rá.