Kordos Szabolcs

Soha ne vegyél komolyan egy olyan embert az éjszakában, aki az összeköttetéseit hangoztatja. Az igazán jó kapcsolatokkal rendelkező figurák soha nem veszik a szájukra a "mentoruk" nevét. Nincsenek rászorulva. Egyszerűen csak felemelik a telefont, és elintézik, amit kell.

Nehéz úgy élni, hogy az embert semmi sem élteti. Talán nem is érdemes.

A buszos társasutazás az önkínzás szinonimája.

A légiközlekedésben egyvalami garantálható: hogy semmit sem lehet biztosra venni.

A negyven felé (...) sokan "fiatalembernek" aposztrofálják magukat ebben az életszakaszban, mások, a pesszimistábbak, középkorúnak, a lényeg az, hogy a negyedik x-re már bőségesen van élettapasztalat az ember háta mögött.

Attól, mert egy étterem kifinomult és trendi, nem biztos, hogy csak a kifinomult és trendi embereket vonzza. Sőt! A kőbunkók is tudják, érzik, hogy mi a minőség, és vonzódnak hozzá, mint légy a tehénlepényhez.

Minden horgász hatalmas harcsákat fog, többnyire akkor, amikor azt senki sem látja.

Sokat lendít a motivációdon, ha időnként kihúzod magad, és hangosan kimondod, hogy mit akarsz az élettől.

A csúcsgasztronómiában dolgozó emberek pontosan olyanok, mint amilyennek a tévében, Gordon Ramsey és a hozzá hasonló sztárszakácsok műsoraiban látjuk őket. Érzékenyek, makacsok, szenvedélyesek, van bennük egy jó adag művészi hajlam, és mindig a tökéletességre törekednek.

Az ingyenes ellátás azokból is kihozza a finnyás gasztrosznobot, akik amúgy mélyfagyasztott pizzán és sajtos kekszen tengődnek a mindennapokban.

Minden napban benne van a bukás lehetősége, ha nem figyelünk.

Magyarországon nem azzal foglalkozol, amihez értesz, hanem azzal, amivel tudsz.

Nagy ám a különbség a vendég és a fogyasztó között.

Nem kell vele foglalkozni, hogy mit gondolnak rólunk a hülyék, koncentráljunk inkább a többiekre, mert miattuk éri meg emberekkel foglalkozni.