Idézetek az utazásról
Nem tudod hol jársz, s honnan jössz. Eltévedt alattad az út.
Soha nem tévedsz az utadra, ha mindig iránytűt használsz.
Ha nincs nagy csomag, az ember nem is érzi, hogy utazna!
Valaki egyszer leírta, hogy a hosszú kóborláshoz három tulajdonságból legalább egyre szükség van. Ezek az indítékok: vallásos hit, művészi hajlam, pszichés beállítottság. Ezek valamelyike nélkül nem megy a vándorélet.
Minden külföldi utazás és tapasztalat legnagyobb hozadéka az, hogy ráébressze az embert a saját kultúrája, saját országa értékeire.
Van az utazás... Izgatottan készülsz rá, tervezel, szervezel, és ahogy közeleg az idő, egyre kevesebbet alszol. Aztán elérkezik a nagy nap. Vágyaid teljesülésének napja. A nagy utazás. Egy számodra hívogató tájra. Izgatottan fedezed fel, teszed magadévá. És egy életre megőrzöd magadban.
Nem kell tengerentúlra elmenni ahhoz, hogy valaki pihenjen. Gyönyörű országunk van. De aki nem szeretne itthon pihenni, az elmehet bárhová, nem kell hozzá vagyon, csak elhatározás. Hányan vágyakoznak arra, hogy lemenjenek a tengerre? Életükben nem voltak a tengeren. Egy pénteki estén az ember a nyugatiban felszáll a vonatra, és szombat reggel leszáll Rijekában. Este Nyugati, reggel kinyitja a szemét: az Adria ott hullámzik a lába előtt. Ott van a kikötőben, sós tengeri illat, sirályok az égen, a halászok jönnek vissza a tengerről a zsákmánnyal, pálmafák. Vasárnap este meg vissza. Két nap alatt az álmok valósággá válnak.
Tudod, a vonatozás olyan, mint az élet. Egy utazás, felszállsz, és rajtad múlik, hogy érzed magad, amíg megérkezel. Bosszankodhatsz sok minden miatt, de ha élvezed a kilátást, és új ismertségeket kötsz, akkor később nem a cél fog számítani, hanem az út. Az igazán fontos dolgok mindig egy vonatúttal kezdődnek és fejeződnek be.
A franciák azt mondják, hogy "elutazni annyi, mint meghalni egy kicsit". Ezt sohasem hittem, mert szeretek utazni, s valahányszor vonatra szállok, úgy érzem, hogy újra éledek.
Ha valaki nem találja fel magát egy városban, ha be van szarva, hogy mit ehet, és mit nem, mit ihat, és mit nem, az miért nem marad otthon? Én amikor félek, otthon maradok.
Nem tudok választani csendes otthon és zajos otthontalanság között. Mindig menni és mindig maradni kell. Így aztán sehová nem jutunk, miközben mindenhol megfordulunk.
Az élet túl hosszú otthon, de túl rövid ahhoz, hogy az ember otthonra leljen máshol.
A mi generációnk több életet is él párhuzamosan, mert havonta megnéz átlagosan két-három amerikai filmet. Álmaiba, vágyaiba, tetteibe, személyiségébe beépülnek ezek az idegen helyek, terek, gesztusok, indulatok, és együtt él velük tovább. Ezeknek a fiataloknak a többsége - köztük én is - életében ha egyszer jut el oda, amit a dobozban egész életében bámult és bámulni fog, ekképpen aztán, amikor egyszer csak ott van, akkor valójában nem ott van, hanem az emlékeiben.
Ha először utazik valaki, a tulajdon fatornyos falujától különböző minden táj elbűvöli. A szerelem után ez adja a legnagyobb vigaszt és gyönyört. Nem lehet észre nem venni a fontos, új dolgokat, elárasztják az érzéki benyomásokat pusztán visszatükröző agyat. Feledésbe merült a szeretett alak, elszáll a szomorúság, a halál árnyéka is eltűnik. Gomolygó érzések valóságos tengere tárul fel a hatásvadászó, közhelyszerű kijelentés mögött: elmegyek.
- Miért mondják, hogy elutazni annyit jelent, mint egy picit meghalni, amikor tulajdonképpen az utazás az élet? - Amíg az ember tizenhat éves, addig minden az élet; az elutazás is, a megérkezés is.
Facebook
Pinterest