Idézetek az utazásról
A valóságban a búcsúzáskor soha nincs filmzene, nincsenek lelassított mozdulatok és jól megfogalmazott mondatok. Csak kapkodás, zűrzavar, fojtogató gombóc a torokban és az érzés, hogy egy perc múlva véget ér minden.
Legyenek útjaid hepehupásak, kanyargósak, elhagyatottak és veszélyesek, de vezessenek el a legnagyobb csodákhoz. Hegyeid nyújtózzanak fel a fellegek fölé.
A rettenetes vadon valójában nem is rettenetes, csupán az utazó képzeletében válik azzá.
A téli hegymászás egy csodás, kihívásokkal teli játék, amelyben az időjárás a szeszélyes szerető. Képtelenség megjósolni a végeredményt. Az ember csupán annyit tehet, hogy figyel és tanul.
A repülőút nemcsak teljes elkötelezettséget igényel, de nagy bizalmat is abban, hogy a repülő képes a levegőben maradni, én pedig képes vagyok megbízni a pilótában, aki képes az egészet odafönt tartani.
Az emberek annyit jönnek-mennek a világban, hogy a dolgaik gyakran elvesznek.
Nagyon rendben van, hogy nem hoztunk semmi emléket magunkkal sehonnan, és hogy nem volt időnk úgy feldolgozni a benyomásainkat, hogy az mások számára is érthető és befogadható legyen. Arra jövök rá, hogy nem az számít, mit hozol el magaddal, hanem, hogy mit hagysz ott magadból.
Elmegyek, és (...) tudom, sosem lennék képes visszafordulni. De akkor mi lesz? Egyszerűen csak magam mögött hagyok mindent, aztán újra meg újra megteszem, és örök vándorúton leszek?
Mar, mint a kígyóméreg, a mozdulatlanság... Úton lenni az élet, megérkezni a halál.
Egyszer az életben minden embernek meg kellene tapasztalnia a vadonbeli, egészséges élet unalmas magányát, mindenkinek éreznie kellene, milyen az, ha csakis önmagára számíthat, mert csak így ismerhetjük meg valódi, rejtett energiáinkat.
A turizmus a gazdasági fölemelkedés kulcsa.
Azt gondolom, hogy minden percben történik mindenféle, de ha nem állsz az útjába, kihagyod. Amikor utazol, beleállsz a sodorba. Nem mindig klassz. Van, hogy rémes. De máskor... (...) nem olyan rossz.
Azt hiszem, az utazáshoz ugyanolyan tehetség kell, mint a fütyüléshez vagy a tánchoz (...). Vannak, akikben megvan.
Mindig furcsa egy kaland kezdete csaknem olyan furcsa, mint a vége. Az indulásnál izgatott vagy, alig várod, hogy útra kelhess, aztán meg alig várod a hazatérést. Egy kalandos élet szépsége az, hogy minden véget egy kezdet követ, és így haladunk tovább, előre.
Az utazás egyik jó oldala, hogy megtanulod, mit értékelj, ha egyszer hazatérsz. És akkor azok a kis dolgok, amelyek addig természetesek voltak, (...) mérhetetlenül jobbak lesznek, mert már megtapasztaltad a hiányukat.
Facebook
Pinterest