L. Marie Adeline

Néha sajnos szíveket törünk össze, hogy a mi szívünk ne törjön össze.

Úgy a legkönnyebb rejtőzködni, ha szem előtt vagyunk.

A repülőút nemcsak teljes elkötelezettséget igényel, de nagy bizalmat is abban, hogy a repülő képes a levegőben maradni, én pedig képes vagyok megbízni a pilótában, aki képes az egészet odafönt tartani.

Ha leleplezünk egy félelmet, az többé már nem is félelem. Hanem lehetőség a döntésre.

A kontroll bizony nehéz ügy. Ha túlzásba viszed, sosem leszel képes megismerni másokat. Ha túlságosan feladod, magadat nem fogod soha igazán megismerni.

Az ember rá sem jön, hogy megérett a változásra, amíg az be nem kopogtat az ajtaján.

Néha ki kell mondani hangosan, amit az ember gondol, hogy megmaradjon a józan esze.

Úgy könnyű élvezni az egyedüllétet, ha maga választja az ember. De amikor kényszerből alakul így, már egészen más a helyzet.

A félelemtől nem lehet csak úgy megszabadulni. Mivel mi magunk hozzuk létre, egyedül nekünk áll módunkban elengedni is.

A döntéseid (...) nem csak a tieid, és nem is csak téged érintenek - mégis te vagy a felelős a következményeikért. Az esetek egy részében lehetséges jól dönteni, más esetekben azonban nem.

A félelem csak egy érzés. Cselekednünk kell, még akkor is, ha félünk, hiszen így erősíthetjük meg a bátorságunkat.

Mindig az első lépés a legnehezebb. Az első alkalom, amikor először adod meg magad, amikor először mondod ki: igen, belátom, szükségem van segítségre, nem boldogulok egyedül.