Jennifer Niven
Amióta abbahagytam az írást, annyit olvasok, mint még soha. Mások szavain csüngök, mert az enyémek elfogytak.
Ugyanúgy tévúton jár, aki minden szép csajt egy kalap alá vesz, mint aki egy füst alatt intézi el a dagikat.
Ne ítélj meg senkit, amíg nem voltál a helyében!
Az emberek sokféle okból lehetnek szemetek. Néha egyszerűen azért, mert ilyen a természetük. De az is előfordul, hogy másokon verik le, ahogyan velük bántak. Így is nevelhették őket, és bár nincsenek ennek tudatában, felnőve ezt adják tovább a világnak. Megint mások félelmükben szívóznak, vagy hogy megelőzzék mások szívózását. Azaz önvédelemből teszik.
Jobb vadásznak lenni, mint vadászzsákmánynak. Akkor is önmagunkat vadásszuk le.
Azok bújnak leginkább alávaló, fenyegető kijelentések mögé, akik a legjobban félnek.
Semmi nem köti jobban össze az embereket, mint amikor megítélnek másokat.
Az ember soha nem tudhatja, mennyi ideje van hátra. Senki nem garantálhatja, hogy megérjük a holnapot. Itt, ebben a minutumban kinyiffanhatok. Egyetlen szemvillanás alatt.
Tudom értékelni a női szépséget. Minél szimmetrikusabb az arc, annál átlagosabb a tulajdonosa, tizenkettő egy tucatból; hiába képzeli magáról, hogy bombázó. Nem, mindenkinek kell, hogy legyen valami egyedi, csak rá jellemző vonás az arcán.
Senki nem mondhatja meg, mire vagy képes, mire nem! Akár még te magad sem.
Sokra viszem ajd az életben, mert hiszek magamban. Egyelőre még nem tudom, mit akarok a jövőtől, ennek azonban az az oka, hogy a határ a csillagos ég.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy megítélhessünk másokat. Nem a mi dolgunk közölni velük, mit érezzenek, vagy hogy kik is valójában.
Igenis valamennyien kelletek valakiknek! Akármekkorák vagytok: kicsik vagy nagyok, magasak vagy alacsonyak, szépek vagy csúnyák, barátkozók vagy zárkózottak. Ne hagyjátok, hogy bárki az ellenkezőjét bizonygassa nektek! Akár még magatoknak se higgyétek ezt el! Főleg magatoknak ne!
Dacára annak, hogy alapjában véve egyedül vagyunk itt belül, könnyen elveszíthetjük önmagunkat.
Könnyű azt adni mindenkinek, amit kér tőled. Amit elvár. A gond csak az ezzel, hogy egyhamar elfelejted közben, hol kezdődik az igazi éned, és hol folytatódik a hamis. Azaz lényednek az a része, amelyik mindenkinek, mindenkor meg kíván felelni.