Jack Kerouac

A hat érzéked az, ami a bolondját járatja veled, és elhiteti nem csak azt, hogy van ez a hat érzéked, hanem azt is, hogy egy ténylegesen létező külvilággal lépsz kapcsolatba rajtuk keresztül.

Az igazi haikunak olyan egyszerűnek kell lennie, mint a zabkása, de mégis láttatnia kell velünk a valódit, mint minden idők alighanem legnagyszerűbb haikuja, ami így szól: "Nézd, hogy ugrál a veréb a verandán át nedves lábakkal." Ez Siki. Látod a nedves lábnyomokat, mint valami látomást a fejedben, ugyanakkor ebben a néhány szóban látod a sok esőt is, ami aznap esett, és szinte érzed a nedves tűlevelek illatát.

Mindig jobb is pálcikával, kis csipetekben enni, és nem mohón falni az ételt, ezért is Kínára alkalmazható a legjobban Darwin törvénye a túlélésről: ha nem tudod, hogyan kell pálcikával enni, hogyan kell a családi kondérból kiszedni vele a neked járó adagot, akkor éhezni fogsz.

A fájdalom, a szerelem vagy a veszély újból valódivá változtatja az embert.

Miért sírnék, miért aggódnék - tökéletes vagyok, mint a tudat esszenciája, és mint a banánhéj tudata.

Hidd, hogy a világ csak egy röpke virág, és akkor élsz.

Minden ugyanannak a dolognak a különböző megnyilvánulása: az álmosságom, a gyapotgombolyag, (...), minden csak egy tünékeny álom. Minden ugyanannak az ürességnek a része.

Ha az ember nő a szenvedésen keresztül, akkor nekem mostanra akkorának kellene lennem, mint ez a ház.

A dolgok csak azért keletkeznek, hogy elmúljanak, minden csak azért teremtődik, hogy megsemmisüljön, és egyszerűen csak azért kell megsemmisülniük, mert megteremtődtek.

Életem egy hatalmas lángoló üres lap, és megtehetek bármit, amit csak akarok.

A társasági élet csak egy nagy mosoly, és a nagy mosolyban nincsen más, csak fogak.

A túraösvények már csak ilyenek: egy ideig Shakespeare ardennes-i paradicsomában lebegsz, és azt várod, mikor jönnek a nimfák és a furulyás fiúk, aztán egyszer csak pokoli hőségben és porban caplatsz, mindenütt tüskék és mérges tölgyek... pont, mint az életben.

A rossz karma automatikusan jó karmát szül.

Életed útja olyan, mint egy esőcsepp az örök ébrenlét végtelen óceánjában. Ugyan miért aggódnál ezentúl bármin is?

Egyszer az életben minden embernek meg kellene tapasztalnia a vadonbeli, egészséges élet unalmas magányát, mindenkinek éreznie kellene, milyen az, ha csakis önmagára számíthat, mert csak így ismerhetjük meg valódi, rejtett energiáinkat.