Idézetek az utazásról
Az utazás soha nem végződik jól. Bárki, aki gondolkodik azon, hogy befizet az útra, ezzel számoljon. Az, hogy mégis elégedettek leszünk-e az utazás végével, csak attól függ, mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel. Minél jobban élvezzük azt, amink van, annál kevésbé fog tetszeni, amit az út végén tapasztalunk.
Sokkal érdekesebb egy hamis képpel nekivágni az útnak, mint egy igazzal. Az igazság unalmas és közhelyes, s ha ez igaz, akkor az utazás is puszta ismétlése volna a jól ismert frázisoknak, amit egy nép lelkére akasztottak.
Az utazó (...) vágytalan személy, amolyan felesleges ember, aki így szabadon, bármerre mehet, bármit mondhat és gondolhat (...), megfigyelése belengheti a tájat, mégsem fog tudni változtatni rajta, és nem is fogja megérteni, mi van.
Azt, hogy ki kerül be egy Mount Everest-expedícióba, leginkább a pénz dönti el.
Sok száz, sátorban töltött éjszaka után is újra és újra elálmélkodtam rajta, milyen védelmet tud nyújtani a legádázabb időben is két vékony réteg szövet az embernek.
Meggyőződésem, hogy egy expedíció során minden résztvevőnek meg kell adni a lehetőséget, hogy véleményt nyilvánítson egy adott kérdésben, de azt is tudom, hogy vannak helyzetek, amikor egyetlen embernek kell meghoznia a végső döntést, és ez a vezető felelőssége. Tisztában vagyok vele, hogy manapság ezzel a módszerrel sokan nem értenek egyet, ezért is van annyi halálos áldozatot követelő baleset, amelyek többsége megfelelő szakmai irányítás mellett elkerülhető lett volna.
Az utazás nem abban a pillanatban kezdődik, amikor útnak indulunk, és nem akkor fejeződik be, amikor célba érünk. A valóságban sokkal korábban kezdődik, és gyakorlatilag sosem ér véget, mert emlékezetünk szalagja tovább forog bennünk.
Ha nincs is szükséged vakációra, amikor tervezni kezded, lehet, hogy szükséged lesz rá, mire elkészülsz.
Az utazás páratlan eszköze a jellem fejlesztésének, mert kiszakít a saját kultúrádból, és megmutatja, hogy a másik társadalom egészen más értékrend szerint élve is működik, minden önutálat nélkül. Ez a találkozás a másfajta kulturális értékekkel és mércékkel arra kényszerít, hogy vizsgáld felül a saját életedet, és vedd fontolóra, hogy talán nem is okvetlenül a tied a létezés legjobb módja.
Az a legizgalmasabb, ha fejest ugrunk egy idegen kultúrába. Ennek legjobb módja, ha biciklire ülünk, hiszen a legcsodásabb helyek általában nem a jól ismert útvonalakon várnak ránk.
A jó utazó ismérve, hogy bárhol találja is magát a földön, képes kommunikálni.
Az igazat megvallva a dolog romantikája kissé csorbul, amikor arra ébredünk, hogy a hálózsákunk tele van homokkal, és rákocskák mászkálnak a hajunkban, de a csillagok alatt elaludni a partot nyaldosó hullámok zajára csodálatos érzés.
Az egykori fővárosok meglátogatása nemcsak földrajzi ismereteinket bővíti, hanem bepillantást enged az adott ország múltjába, és elárulja, mennyit változott s fejlődött azóta.
Van valami romantikus abban, ha egy nehezen überelhető vonalon vonatozunk. A szabadság érzése jár át, és közben megcsodálhatjuk a világ legveszélyesebb vidékein lefektetett pályákat, és az azt megvalósító emberi zsenialitást.
Mindig remek móka utazgatás közben kipróbálni a helyi konyhát, de időnként egy-egy falattal nem érhetjük be: a világnak akadnak olyan tájai, ahol erős gyomorra és komoly kalandvágyra is szükség van.
Facebook
Pinterest