Edmund Hillary
1919. július 20. — 2008. január 11. új-zélandi hegymász
Az embert csakis a társasága alapján lehet megítélni.
A hegymászók többségének lételeme a függetlenség, és jobban hajlanak a kérésre, mint az utasításra.
A jó vezetőnek nemcsak erőskezűnek, de gyakran kíméletlennek is kell lennie.
Sok száz, sátorban töltött éjszaka után is újra és újra elálmélkodtam rajta, milyen védelmet tud nyújtani a legádázabb időben is két vékony réteg szövet az embernek.
A híres sportolók neve nem minden esetben a legjobb ajánlólevél egy-egy árucikk reklámozásához, mert közöttük is akadnak olyan emberek, akik számára a pénz, a haszonszerzés fontosabb mindennél, ami egy híresség esetében elég visszatetsző tulajdonság.
Vannak emberek, akik a saját kárukon sem tanulnak - én is ezek közé tartozom.
Meggyőződésem, hogy egy expedíció során minden résztvevőnek meg kell adni a lehetőséget, hogy véleményt nyilvánítson egy adott kérdésben, de azt is tudom, hogy vannak helyzetek, amikor egyetlen embernek kell meghoznia a végső döntést, és ez a vezető felelőssége. Tisztában vagyok vele, hogy manapság ezzel a módszerrel sokan nem értenek egyet, ezért is van annyi halálos áldozatot követelő baleset, amelyek többsége megfelelő szakmai irányítás mellett elkerülhető lett volna.
Ritka dolog, hogy egy fiú értékeljen valamit, amit az apja az ő korában tett.
Hálás dolog olyan emberekkel együtt dolgozni sokak számára hasznos projekteken, akik nemcsak a maguk, hanem egész közösségek felemeléséért hoznak nem kevés áldozatot a munkájukkal.
Gyakran kerültem veszélyes helyzetekbe, amikor erőt vett rajtam a félelem, de ez sosem bénított le, inkább ösztönzően hatott rám, hogy legyőzzem az utamba került akadályokat. Nem voltak rendkívüli adottságaim, de volt elegendő erőm, eltökéltségem és kitartásom, hogy szembenézzek a kihívásokkal, és az esetek többségében sikerült is megfelelnem nekik.
Az Everestet nem lehet félvállról venni - bizonyos körülmények között még ma is komoly kihívást jelent annak, aki fel akar jutni a csúcsra. A hegyi vezetők felügyeletével való mászás bevált az alpesi körülmények között, de 8000 méter fölött ez is nagyon veszélyes lehet, és a vezetők segítsége sem jelent biztosítékot. A nagy magasság és a kiszámíthatatlan időjárás olyan tényezők, amelyek bármikor veszélybe sodorhatják a tapasztalatlan hegymászók életét, az Everest csúcsán pedig senki nem teljesen beszámítható, még a legjobbak sem, ezért semmi biztosíték nincs rá, hogy egy adott helyzetben helyes döntést hoznak.
Senki sem láthatja, tudhatja előre, mikor jön el a vég. Én nem foglalkozom ezzel, hiszen annyi tennivaló vár még rám.
Sok bánat ért az évek, évtizedek során, és sok csalódásban is volt részem, de mindent összevetve, ha azt nézem, mennyi szépet és jót kaptam az élettől, mégiscsak szerencsés embernek mondhatom magam. Csodálatos kalandokat élhettem át, nemes ügyek szolgálatában dolgozhattam, nagyszerű emberekkel, hű barátokkal és szerető társakkal ajándékozott meg az élet. Ki kívánhatna ennél többet magának?
Ahogyan változunk, néha egyet előre, egyet meg hátra lépünk, lehet, hogy jobb felszereléssel megyünk a hegyre, ám kevésbé tudatosan, véletlenszerűen cselekszünk. De amikor ez az út keménnyé válik és elromlanak a dolgok, ugyanazokra a tulajdonságokra van szükség (...): bátorság, találékonyság, a kényelmetlen helyzetekkel való megbirkózás képessége és legfőképp erős akarat, elszántság.