Veres Attila

Senki sem tud jobbat írni az első bekezdésnél, ezt azóta tudom, hogy végigolvastam az Anna Kareninát.

Az a rettenetes a gyerekkorban, hogy az idő furcsa, ragacsos masszává válik. Ez engem nagyon idegesít. Én a pontosság embere vagyok.

A gyerekkor, az egészen más. Van egy csomó nagyon fontos dolog, amire az istennek nem tudunk emlékezni, és egy rakás jelentéktelen semmiség, ami viszont nem megy ki a fejünkből.

Minden gyereknek vizelet- és száraznyál-szaga van, így rohangálnak állandóan az amúgy is kétségbeejtően forró, lapos, alacsony valóságtartalmú utcákon.

Semmi sem olyan jó, mint egy regény első bekezdése. Az első bekezdés még tele van reménnyel, az utolsó viszont már csak lemondással.

Egy nyaraláson nem lehet elkésni, ez a nyaralás lényege: felszámolja az időt. A nyaralás alatt nem öregszünk. A nyaralás alatt nem telik az élet, csak gazdagszik; minden egy pillanatra vagy sok, egymást követő pillanatra megáll, mi pedig élvezhetjük a megállított időt.

Mindenki annyit ér, amennyiért megdolgozik, és amennyi tehetsége van. A tehetség, a kitartás és a szerencse szorzata a siker.

A világ körkörös mozgás; bármi üldöz, egyszer úgyis utolér.

Az emberi agy hatalmas, bonyolult szerkezet, (...) nincs olyan pillanat, amikor minden része be lenne kapcsolva. Bizonyos értelemben egész életedben alszol. Bizonyos értelemben egész életedben álmodsz.

Az utazás soha nem végződik jól. Bárki, aki gondolkodik azon, hogy befizet az útra, ezzel számoljon. Az, hogy mégis elégedettek leszünk-e az utazás végével, csak attól függ, mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel. Minél jobban élvezzük azt, amink van, annál kevésbé fog tetszeni, amit az út végén tapasztalunk.

Minden hivatal neve valójában ugyanazt takarja: a gépezet akaratát.

Azt hiszem, jó dolog gödörbe születni. Az hasonlít legjobban az élethez.

A halottak nem próbálnak semmit kifejezni, a testük az üresség eszköze.