Párbeszéd
- Semmi haszna nincs, hogy az ember nézegesse a naplementét (...). - Mégis nézem. Naplementék és más effélék azok, amikért élek.
- A suliban mindenki kap valamit a részvételért. - (...) Ez a különbség a suli és az élet között. Az életben a részvételért nem jár más, csak kín, magány és halál. (...) Ó, és még valami: jár még pokoli megaláztatás is.
- Mi az élet értelme? - Az nincs. Abszolút semmi. Az egész valami véletlenszerű történés, amit nem irányít semmilyen magasabb erő, élsz, amikor élsz, aztán meghalsz, aztán eltemetnek... ez az élet körforgása.
- Ön mit tart a legtöbbre? - Valakit, akit szeretek. - Én is így vagyok vele. De hát ez nem bölcsesség. Az életet sokra becsüli? - Sokra. - Én is. Mert nincs más semmim.
- Iszonyú a halál? - Csak a halálhoz vezető út. - Iszonyú az élet? - Csak a születéshez vezető út. - Mi van a két iszonyat között? - A létezés öröme és szenvedése.
- Eltöltjük az életet, s az eltelik, de miért nem élünk is közben, miért tartjuk vissza magunkat!? - Mert a legeslegjobban önmagunktól félünk.
- Kerültél már olyan helyzetbe, amikor pontosan tudtad, mi fog történni? De attól függetlenül mégis belemész. És amikor megtörténik az, amitől tartottál, mérges vagy magadra, hiszen előre tudtad. De ilyen vagy és kész, szóval tovább bünteted magad. - Nem. - Hogy csinálod? - Sosem azt teszem, ami elvárható. Ettől érdekes az élet.
- Azt hiszem, borzasztó veszélyesen kellene élni, már ha erre az embernek lehetősége adódik. De az élet, egészében véve, nagyon is ártalmatlan. - Azért vannak kivételes percek.
- Tudod, hogy miért nem beszélnek a növények? - Rem azt mondta, hogy erősebbek nálunk. Azt mondta, hogy csak az életre koncentrálnak, ezért nincs szükségük szavakra. - Mégis mi esszük meg őket. - De azért, hogy élhessünk.
- Ne vesse meg az életet, Rogyion Romanovics, sok van még maga előtt. (...) - Mi az a sok még előttem? - Élet! Nem próféta ön, mit tudhatja! "Keressetek és találtok!" Talán éppen ezt várja öntől az Isten!
- Minél tovább élsz, annál több hibát követsz el. - És annál több szomorúságot kell hordoznod.
- Férfiaknak és nőknek más álmaik vannak. (...) - És ha az álmokat összeadod, kijön belőle egy élet.
- Nem hiszed, hogy az élet több? - Mint mi? - Mint a kötelesség és a halál. Miért vannak érzéseink, ha nem érezhetünk? Miért vannak vágyaink, ha nem érhetjük el őket?
- Előbb-utóbb eljön az idő, amikor fel kell tennünk a kérdést, hogy boldog életet akarunk-e vagy jelentőségteljeset. - Én mindkettőt. - Azt nem lehet. Két teljesen eltérő út. Ahhoz, hogy az ember valóban boldog legyen, a jelenben kell élnie, nem gondolhat arra, mi történt korábban, és arra sem, hogy mi vár még rá. De ha az élet jelentőségteljes, kénytelen a múlton tűnődni és a jövőt fürkészni.
- A boldogság apró dolgokból áll, mint ahogy a nyaklánc kis gyöngyökből áll össze. - A te életed is ilyen volt, nagymama? - Többnyire. De most, hogy öreg vagyok, s leginkább magányosan ücsörgök, a látásom homályos, nehezen járok - most már tudom, hogy van benső élet, és van élet nélkülünk is. De túl öreg vagyok ahhoz, hogy megtanuljak ennek szellemében élni.
Facebook
Pinterest