Rainbow Rowell

Amikor észreveszed, hogy a srác másképp néz rád, amikor megcsillan valami a tekintetében. Abban a percben tudod, hogy a teljes figyelme rád összpontosul.

Én mindig eltévedek a könyvtárban. (...) Nem számít, hányszor jártam már ott. Sőt, azt hiszem, minél többet járok oda, annál többször tévedek el. Mintha a könyvtár ismerne, és új átjárókat nyitna meg előttem.

A szavak hatalmas erővel bírnak. (...) És annál nagyobb lesz az erejük, minél többször mondják ki őket.

Hogyhogy nem szereted az internetet? Ez olyan, mintha azt mondanád: "Nem szeretem a kényelmes dolgokat. És a könnyűeket. Nem szeretem, hogy egy gombnyomással hozzáférhetek az emberiség eddig felhalmozott tudásához. Nem szeretem, ha valami könnyű. Nem szeretem a tudást."

Ha mentegetőzéssel és bocsánatkéréssel töltenénk az időnk, valahányszor egymás lábára lépünk, nem jutna időnk a barátságra.

Még szobanövényünk sincs. Rajtunk kívül semmi sem él meg ebben a házban.

Nincs nagyobb dolog annál, mint a semmiből teremteni valamit. (...) Ezt teszi az Isten vagy egy anya. Nincs részegítőbb élmény, mint valamit megalkotni a semmiből! Alkotni valamit magadból!

Nem hiszem, hogy jó lennék ebben. Ebben a fiú-lány dologban. Nem bízom senkiben. Senkiben. És minél fontosabb számomra valaki, annál biztosabb vagyok benne, hogy rám un, és lelép.

Tégy úgy, mintha jobban tetszenél neki, mint ő neked. Olyan ez, mint autót vásárolni - képesnek kell lenned rá, hogy bármikor kiszállj.

Annak, aki kocka akar lenni, jobban kell szeretnie a kitalált világokat az igazinál.

A holtig tartó boldog házasság vagy akár együttélés nem giccs (...), hanem a legnemesebb, legbátrabb dolog, amire két ember törekedhet.

Ha a testvérünkkel bújócskázunk, azzal az a gond, hogy időnként megunja, és nem keres tovább bennünket.

Automata sebváltóval megtanulni vezetni olyan, mint lányfekvőtámaszt csinálni.

A művészetnek nem muszáj szépnek lennie; azt kell elérnie, hogy érezz valamit.