R. J. Palacio

Ha döntened kell, hogy helyesen vagy kegyesen viselkedj, válaszd mindig az utóbbit!

Ez nem egy verseny, ami arról szól, melyikünknek vannak nehezebb napjai (...). A lényeg, hogy meg kell tanulni kezelni ezeket az időszakokat. Ha nem akarod, hogy egész életedben kisbabaként vagy gyogyósként kezeljenek, kénytelen leszel felállni, leporolni a nadrágod és továbbmenni.

Mindennél fontosabb, hogyan cselekszünk. Fontosabb annál, hogy mit mondunk, vagy hogy nézünk ki. Amit teszünk, halhatatlanná varázsolhat bennünket. A cselekedeteink azokra a szobrokra hasonlítanak, amelyeket a hősök halála után állítanak. Éppen, mint a fáraók tiszteletére épített egyiptomi piramisok. Csak kő helyett mások emlékeiből készülnek. Ezért a cselekedetei emelnek szobrot az embernek. Emlékekből kövek helyett.

- Amikor az emberek meghalnak, a lelkük a mennybe kerül, de csak egy kis időre. Akkor látják a régi barátaikat meg ilyesmi, hogy emlékezzenek a régi időkre. De úgy gondolom, egy idő után elkezdenek a földi életükön tűnődni, hogy jók vagy rosszak voltak-e, meg hasonlók. Aztán újra megszületnek kisbabaként. - És ez miért jó nekik? - Mert kapnak még egy esélyt, hogy jól csinálják a dolgokat (...). A lelkük jóváteheti, amit elrontottak.