Sarah MacLean
1978. december 17. — amerikai író
Szeretem, hogy fenekestül felforgattad az életemet, és miután mindezt megtapasztaltam veled, többé nem tudnék nélküled élni.
- Csúnya dolog hallgatózni, kegyelmes uram. (...) - Csak írja hozzá a többi bosszantó tulajdonságomhoz. - Nincs elég papír Angliában, hogy mindet felsorolhassam.
Feladni? Nem fogja feladni. Csak számba veszi erőforrásait, hogy felkészüljön az újabb csatára.
- Miért kockáztat? - Mert csodás érzés. Mi másért?
- Örömmel látom, hogy elismeri a vereségét. (...) - Kegyelmes uram, én bármikor elismerem, hogy elvesztettem egy csatát, de egy háborút soha nem adok fel.
Én nem aggódom a maga jó híre miatt. (...) A saját jó hírem aggaszt.
A szerelem sosem egyoldalú vagy önző. A szerelem nagyvonalú, és jó irányba változtatja az életet. A szerelem nem rombol (...), a szerelem épít.
A csókok azért vannak, hogy vágyat ébresszenek bennünk.
A kaland akkor is megéri, ha maga a tapasztalat csalódás.
Facebook
Pinterest