Vers
Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomju gyepre, Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben,... S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet!
Istenem, Istenem, Mért nem adál szárnyat, Hogy utól- Érhetném Az anyai vágyat!
Itt születtem, nevekedtem s élem hosszú éltem; Milyen furcsa, hogy magamat idegenben érzem. A világ ki van fordulva régi jó sarkából, Ki is jutott a fülünknek a nagy csikorgásból.
Szép hajnaloknak s alkonyoknak csendjét lelkemben illatozza még az emlék, sírtam, nevettem és szerettem nemrég, e drága földön nyughatatlan vendég. De rég volt, szent ég!
A percek jönnek, nem köszönnek, Nem búcsúznak, tovább úsznak, Nesztelenül ellebegve Végtelenből végtelenbe.
Szeretem az égnek csillagtáborát. Szeretem a Földnek parányi porát. Szeretem az erdőt, a vadvirágot. Szeretem a jót és az Igazságot.
Csak érteném, csak tudnám legalább,
hogy kezdődött, mi hozta
létre - a társadalom? a család?
Isten? hogy megpofoztak
négyévesen? - ezt a fekete lánc-
reakciót, a rosszat...
Olyan mindegy ugyan. A lavinát
elindíthatja bármi:
görögjön életek sorain át...
Hogy képzeltem: talán mi...?
Csúszik velünk is lejjebb a világ -
ki bír útjába állni?
Beláttam: fontos ügyeiben nem dönt szabadon az ember - erről ismerszenek meg. Akarat, ész, ilyesmik - amiket úgy szeretnek belékeverni - szép, szép, csak épp a lelked ellen - vagy nevezd, aminek akarod - nem tehetnek semmit, vagy szinte semmit. Persze, komoly kísértés szabadnak lenni... Másrészt nem rabság minden érzés?
Minden elmúlik egyszer, de hogy mindezt a sok kínt - elég nézni a tévét: az úttestre folyó vért, kiégett szobabelsőt - vagy akár az egérét a macska karma közt - ezt menti, hogy leforog mind nyom nélkül valami kozmikus lefolyóban?
Gyorsan fogyó időmben úgy lakom,
mint égő házban, az utolsó ép sarokban.
Mindjárt bedől a tűz az ablakon,
ágyam előtt a keskeny rongyszőnyeg lángra lobban.
Mint akit álmában már-már beért
a gyilkos, reszkető kezem hiába zárat,
rést keresgél a lét falán, s egyszerre épp
itt benn, az én agyamban nyílik a vészkijárat.
Facebook
Pinterest