Vers
Ellenségem a fehér gyöngy, Árulós a sima bársony - Zsákruhába öltöztetlek, Nehogy más is szépnek lásson.
Van kettőnknek egy titkos szigetünk,
De mi sem lépünk arra már soha.
Egy ajtót akkor becsuktam örökre,
De ott van most is kettőnk szép lakása,
Ott van mögötte.
Ó, mi szép az ifjúkor, csak gyorsan elszáll, mindhiába! Vígan élj, gondolj a mára: hátha rosszabb lesz a holnap.
És mennek, mennek fekete sorban, Étlen, szomjan, de nem letiportan, Százezer asszony, százezer gyerek: Hazát és jövőt ment ez a sereg... Ha elfagy a kéz és bénul a láb, Előre, fiam, - menj csak te tovább! Van még remény! Csak add a kezed, - majd visszavezet Az északi fény...
Az utakat még könnyen járom, De a hegy alján már megállok. Tudom, hogy fentről messzebb látnék, Ott több a nap, kisebb az árnyék, De majd feljutnak újak, mások.
Bátorság ad erőt, pályán a gyáva hanyatlik: Bátran lépj, hogy utóbb fény koszorúzza fejed.
Valamikor volt a tett, abból lett a gyűlölet, ebből pedig szeretet s a világnak vége lett.
Szabadíts meg a tulajdon életemtől, de úgy, hogy élve maradjak, szenvedjek ki, de úgy, hogy új napra támadhassak.
Katona vagyok én, önkéntes katona, Nem kell már szerető, se szőke, se barna! Nem oszthatom én meg senkivel szerelmem, Szerelmet, hűséget, hazámnak esküdtem.
Nézi az ember az embert, s ember emberre visszanéz. Nézi az ember az embermaszkot, embermaszk emberre visszanéz. Vak csillagterére visszanéz a táncos, a síp, a zenész.
Ne fenyegess senkit, ne halaszd munkádat, Vess meg kevélyeket, viseljed sorsodat. Istenes életet élj, s készűlj halálhoz, Így, s nem másképp juthatsz igaz boldogsághoz.
Te vagy mindenem, kit semmi sem pótolhat, Fölöttem egyedül te uralkodol csak. Ragyoghat az égről a napvilág másnak: Engem éj környékez, bús éj, ha nem látlak.
Facebook
Pinterest