Vers
Miért sírtok most érettem? hisz akad más is helyettem, a falunkban a sok lány, rátok vár mindahány.
Lelked kedvessége, hozzám-szívessége ó, be nagyon hiányzik! Szíved hidegétől, idegenségétől testem-lelkem fázik!
Csend van, amikor megállsz, csendje hótömbnek, jéglemeznek. Tisztán hallod, amint most üvegszívem szirmai töredeznek.
Én épp akkor leszek hozzád legközelebb, ha azt hiszed, legtávolabb vagyok. Mert szobád csöndjében én hallgatok. De bennem zúgóbb némaságod a kiáltott szónál. Napja s alkonya te vagy sorsomnak, tiltod vagy hagyod. Nem fogysz ki belőlem soha.
És szólt a nő: "És mégis nappal, éjjel Sóhajtva gondolsz vissza rája, Amellyel az enyém nem ér fel, Mi volt a titka, a varázsa, bája? Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen?" S a férfi szólt: "A másikat szerettem!"
Elhervad az ajkad gyenge virága:
Mert nem csókoltam meg az ajkad.
Elfonnyad a melled két drága gyümölcse:
Mert kezeim soha nem becézték.
Mert édes kínom meg nem szántad:
Éhes, irigy szemeim megvernek.
Fáj a szivem: mondjam ki? Jaj,
hogy fáj Valakiért!
A teljes téli éjszakán
fenn volnék Valakiért.
Szűz szerelem angyalai,
ti feleltek Valakiért!
Hozzátok vissza, küzdjetek
az én Valakimért!
Tudom, nem lehet megfogni a napot, tudom, nem lehet belesétálni a szivárványba, tudom, nem vagy szakasztott olyan, amilyennek látlak, tudom, hogy nem szerethetsz úgy, mint én szeretlek.
Bár magad álom vagy csupán, a tenger és a föld között te vagy az igazi part, mely után kinyúlik ajkam és kezem szüntelenül.
Csak állok itt az átkozott esőben, és hallgatom a szívem halk szavát: bár túl sokat nem lehet várni tőlem, de lehetnék a kutyád legalább.
Mind hiába, mind hiába! Csak egy néma jelt sem adtál; Az én szivem oly meleg volt, 'S te oly hidegen maradtál.
Nem ismerlek - csak a hibáidat tudom -
lekéstelek de annyi mindent lekéstem már
hallgatom misztikus szerenádját az ősznek
felforgatom a temetőket
s ha újra engedélyt kapok hozzád: majd megtanullak.
Facebook
Pinterest