Robert Burns

Ketten gázoltuk ér vizét délben, meg délután; most közénk tenger nőtt - nem úgy, mint hajdanán.

Fáj a szivem: mondjam ki? Jaj, hogy fáj Valakiért! A teljes téli éjszakán fenn volnék Valakiért.
Szűz szerelem angyalai, ti feleltek Valakiért! Hozzátok vissza, küzdjetek az én Valakimért!

Itt a kezem, és nyujts kezet te is, hű cimborám, együnk igyunk, sóhajtva, hogy: haj-hajdanán.

Adná az ég, hogy hidegen néznénk magunk, mint idegen: nem botlanánk annyit, hiszen szerény modorra nevelne ez.

Egerek és emberek jól kifőzött tervei biz' halomra dőlhetnek.

Nincs vígaszom, nincs támaszom, védelmet sem remélek, gürcölnöm kell hát szüntelen, hogy mégiscsak megéljek.

Ha utamnak célján ott az öröm, a megtett úton főm már nem töröm.

Ég veled, te szép, te legszebb! Ég veled, te vég, te kezdet! Béke, vágy, kincs, öröm, érdem, minden áldás elkísérjen! Még egy csók - és soha többé! Isten áldjon mindörökké! Szívből csordult könny sebez meg, örök vágyban eljegyezlek!

Átöleltem, s megállani tűnt szívverése; szeretném megáldani boldog helyünk az árpaföldi mezsgyén! Holdról, csillagokról soha nem hullt a földre szebb fény! Két szív ád, boldog éjszaka az árpaföldi mezsgyén.

Aki nem szeret, hol él? Éjek éjjelében. A szerelem nyári nap tükörsima égen.

Szó, hang, mosoly: édes pokol; elbűvölt, nem tudom, mivel; gyilkos-örök sebet ütött belém, szép kék szemeivel. De, szó, megállj, várj még, halál, tán hozzám hajlik a kegye; ha nem, tudom, hogy gyilkosom lesz az az édes kék szeme!

Amíg nem porlad szét a szirt, s zúgnak a tengerek: szeretlek én, míg életem homokja elpereg.

A jó sör, ó, jön is, megy is. Sebaj, ha rongyom rámegy is. Culám, cipőm is eladó - A jó sör, ó, a búra jó.