Vers
Az egekre felesküszöm, Hogy szeretni meg nem szűnöm, Míg a halál bús fátyola Szememet bé nem takarja; Kinyílt szívem te előtted, Melyből bőven megérthetted: Hogy szeretlek halálomig, Míg a szívem szét nem omlik.
Szeretlek, mint a gyökerét a fa és mint az ajtót a küszöb és mint a pompa a királyt. Mint játékot a gyermek, úgy szeretlek.
Ne nézd tovább, beteg vággyal ne nézd őt, Aki másért olyan szép, nem teérted, Hisz maholnap elfárad ifju térded, S gyakran hajtod már kezedre nehéz főd: Nem vár öröm, ha eddig elmulasztád...
Miért kell mindig magamban vándorolni, s imákat mondani valakiért... s miért kell csak mindig rólad álmodozni, ha nem szeretsz, miért? miért? miért?
Szeretlek. Bár te gúnyolsz, vádolsz És szívemet is elítéled: Bevallom a rengetegnek, hogy egyedül csak érted élek.
De - tudjátok-e, hogy mi a magány! Csak egy tányér az ember asztalán, csak egy pohár, amelyből inni méreg. (...) És mindennap így szólni: mégse jő! És aki jő is: mégse, mégse ő!... És ébren várni minden virradásra...
Szívembe forró vágy remeg föl. Kérdezte, mért fogytam le így? Zokogva mondtam: "A melegtől".
Hanyag vagyok; ezért nem ölt meg a szerelmi bánat. Egy év múlt el megint és én élek, mert arra számítok: ha élek, viszontlátlak.
Kiszolgáltatottá lesz az ki szeretni gyáva nem a pengevékony száj mögé harapott szavak a bizonytalan szerető tesz azzá szerelmi csapda ez ha nem vagy bátor elfogadni és hős viszonozni felkínált szerelmemet.
Káprázatom voltál csak, s mialatt szőttelek, el is eresztettelek: te akartad így, s így lett a neved, s ami lehettél volna valaha, így lett lassan mind Semmi és Soha.
Ha most nem kellek, messzi-messzi évek sejlő sorával mért kecsegtetsz engem - ha nem szeretsz, mért tartsa hát az élet melletted annyi évig még szerelmem - most még tán könnyen elfelejtenélek; erőt később ki ád, hogy elviseljem kínzó nem-létedet? Felelj nekem!
Csókom ne kérd, elvárni nem szabad, Vagy lesz, vagy nem, hogy múlik napra nap, Azt akarom, hogy én akarjalak!
Facebook
Pinterest