Vers
Negyed három múlt öt perccel - de ez retrográd állítás volna. Legyen tíz perc múlva fél három! Így optimizmust sugárzok, karjaim a jövőbe mutatnak.
Ami a jövőben történni fog velünk, azt a múlt a folytonosság tűnő hullámaira hieroglif jeleivel régen ráírta, s a jelen suttogva már kibetűzte.
Szeretlek mint virág a napfényt, Miként madár a zöld mezőt; Szeretlek, mint ifjú a fátyolt; Mit boldogsága néki szőtt.
Szép vagy lyányka? ne tudd! Jót tettél, férfi? felejts el! éktek ezen két mód ád igaz emberi díszt.
Táncolj velem, szép vagy, mint egy bíbor hegedű, forgass túl a pánikon, mert félek egyedül, legyek én az olajág, mit röptödben hordasz, forgass, szerelem, forgass. Forgass, szerelem, forgass.
Mért könnyű? S mért hoz minden évszak gyümölcsöt? Mert megláttalak s tudtam, hogy belül is oly szép vagy, mint kint; szobor, min nem farag tovább az ember; lény, kin semmit sem kell már változtatni.
Gyűlöllek, hogy ennyire tetszel, hogy szép vagy, jó és gyenge, fáradt; lázongva tiszteli bizalmad a meggyávult, lomha, nagy állat.
És én azt mondtam egyszer: élj! vagyis: szeress, csókolj, ölelj - figyelj, tapints és nézz körül, álmodj! mivel a sír közel.
Mennyire szeretlek! érzem, ez szinte fáj. Töröld le könnyemet becéző szavakkal és ölelj magadhoz ezen az éjszakán.
A világon minden rossz forrása, hogy beavatkozunk egymás életébe, Akár úgy, hogy jót, akár úgy, hogy alávalót cselekszünk.
S csak írtam, írtam az éteri csöndbe'. Megírtam a jót és a kínt, Majd tűrtem, hogy a hajnal összegyűrje A végtelen papírt.
Facebook
Pinterest