Vers
Ritkán olyan a való, mint Az álmodott boldogság, Mindig édesebb az álom, Mint a legszebb valóság.
Álmainkban minden üdvöt Csak lelkünkkel érezünk, Azért égibb a gyönyör, mit Álmainkban élvezünk.
A boltban elérhető ünnepedre műfenyő, azt öltöztesd bármikor, azon lógjon lámpasor! Arra aggass díszeket... Én nyáron is itt leszek! Ha erre jársz, integess, örülj majd, hogy itt lehetsz! Ágaimon kismadár, akit rajtam hinta vár. Egész évben élek én fenyőerdő rejtekén!
Tudod, az én ajándékom nem kapható boltban. Kicsi szívem szeretetét összecsomagoltam. Karácsonyig őrizgetem szívem közepében, ám addig is csöpögtetem, osztogatom szépen.
Édes, kedves Mikulás, köszöntünk most téged. Eljöttél az idén is, ahogy megígérted.
Miatyánk ki vagy a mennyekben maradj ott mi pedig itt maradunk a földön mely olykor oly szép úgy ragyog.
A vallás kitalálás, gazdagok leleménye; új jármot rak reátok ez az új hatalom. Ha nem élne szívünkben a jutalom reménye, az életet nyomorban s keservek közt leélve húznánk vajon halálig ekénk, mint a barom?
Beszélhet tőlem bárki, bármit,
Már én csak arra hallgatok,
A mit szivem mond, - s el nem ámít,
Jóakaróim, ajkatok.
Igaz, ezért az embereknek
Nagyrésze gúnyol, kinevet, -
De, a ki nem tart a tömeggel,
Nem is vár az más egyebet.
Köszönet neked kortalanság évszakába feledkezett élethosszú késő délutánom köszönöm a folyókra néző ablakokat köszönöm az igaz szerelmeket kiket annak idején adtál és a csöndből születő és váratlan szavakat melyek felvezettek a tiszta napvilágra anélkül hogy hátrafordultak volna hozzám köszönet a barátokért és hosszú visszhangjukért és a hibákért amelyek csak enyéim voltak (...) köszönet nektek test és kéz és két szemem köszönöm a látványokat és pillanatokat melyeket nem látok már soha többé csupán lelki szememmel ahol változatlanok.
A jelen perc oly síma, mint egy asztal, e mai óra, e mai nap oly üde, tiszta, mint az új poharak, mikre a múltnak pókhálója sem tapad, vegyük hát finoman ujjaink közé a percet, ők faragják ki alakját, vezessék növését.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van.
Én meg se mondom néked, hogy szeretlek, Mert tudnod kell, ha lángját érezed, S ha igazán szeretsz, nem mondhatod meg Jobban te sem, mint ahogy megteszed.
Micsoda fölséges égiháború A külön lábak együttes dobbanása! Ilyen pompás ütések alatt Szénné sajtolódna erdő, mező. Az ég ekhóját mellünk visszadobja És minden bezárt, pókhálófödte ablak Csörömpölve darabokra pattan.
Facebook
Pinterest