Aranyosi Ervin
1958. október 4. — költő
Mikor megszülettél, ajándékot kaptál, s erre figyelmeztet évente a naptár.
Ajándékra leltél, mikor megszülettél, amikor bolygónkra menetjegyet vettél. Azt kell megértened, az élet csak játék, leld örömöd benne, mert ez az ajándék!
A boltban elérhető ünnepedre műfenyő, azt öltöztesd bármikor, azon lógjon lámpasor! Arra aggass díszeket... Én nyáron is itt leszek! Ha erre jársz, integess, örülj majd, hogy itt lehetsz! Ágaimon kismadár, akit rajtam hinta vár. Egész évben élek én fenyőerdő rejtekén!
Tudod, az én ajándékom nem kapható boltban. Kicsi szívem szeretetét összecsomagoltam. Karácsonyig őrizgetem szívem közepében, ám addig is csöpögtetem, osztogatom szépen.
Mi is a szeretet?
Nem értékes holmi,
szeretettel nem tudsz
semmit birtokolni!
Hiszen a tulajdon
a gazdája rabja,
míg a szeretet
a szabadságot adja!
Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek,
a földi pokolban sosem ünnepelnek.
Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék,
betegség és közöny, mindaz, ami vár még...
Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok gazdagok, kik szívből szeretnek.
Keresd az örömöt! Ott van körülötted! Szépséget találni, hidd el, nem nehéz! Ne hidd, hogy a mosolyt, mint ruhát, kinőtted! Vidáman, jó kedvvel mindig többre mész!
Tanuld meg a múltat végképp elengedni, letenni a terhét és szabaddá lenni! Szárnyalni, mint sólyom, kecsesen az égen, ki a múlt ágait elengedte régen.
Facebook
Pinterest