Móra László
Bent álmok estje ünnepet mesél. Karácsonyest van. Angyalszó zenél. Parányi gyertyák lángja táncol égnek. Örvendj!... dicsőség!... zeng a boldog ének. A béke csendje templomot varázsol A szívekből, az eldugott tanyákból.
Szálljon szívünbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!
Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!
Az őszi köd paplant terített Mezőre, rétre, fára, fűre. A nótás nyárnak csendbe eltörött Víg nótát zengő hegedűje.
Eltört a nyárnak hegedűje. Melegje elfogyott a Napnak. Szívünkre csend, fészkünkre gond száll S ajtót nyitunk a téli fagynak.
Itt-ott megbújva dacol még a hó, Mint félrebillent, összetört hajó. De másutt táncot jár a napsugár S az alvó erdőt csókkal illeti. A márciusi langyos napcsudán A hóvirág szirmát készítgeti, S mint erdő szüze - bár rejti magát -, Ő hirdeti a tavasz hajnalát.
Szeretem az égnek csillagtáborát. Szeretem a Földnek parányi porát. Szeretem az erdőt, a vadvirágot. Szeretem a jót és az Igazságot.
Hiszem, hogy úgy húsvét táján Lejön majd az Isten hozzánk És feltámad dicső fényben Meseország. - Magyarország.