Idézetek a vallomásról
Ahogy finom kezeddel rám cirógatsz, ahogy nem félek érted semmitől, ahogy az egyből mindig milliót adsz, ahogy kiráncigálsz a bármiből, valahogy így esik a fény hajadra, valahogy így ér szemedig a távol, valahogy így kezd szavam a szavadba, valahogy így jön, megy minden magától.
Lehetek vicces, ha akarod, vagy komoly, okos, babonás, bátor vagy táncos lábú. Olyan, amilyet akarsz. Csak mondd ki, és teljesül a kívánságod.
Nem hiszem, hogy valaha is találkozom még az életben olyan férfival, akinek úgy bele tudnék feledkezni a kék szemébe, mint a tiédbe.
Mint a kanyar sarkába döfött Sírkereszthez a fakókék művirág Úgy vagyok én is rögzítve hozzád Bonyolult drótozással Melyet a vihar és a rozsda gyakran megtép.
Vár ránk még száz év, hogy a végtelen életet átéld, Vár ránk még száz év, hogy a titkaid elmondd. Miért félnél? Az álmunk már miénk, mondd, mit veszíthetnél, a sorstalan útból elég! Nekem elhozta a fényt az a nap, mikor születtél!
Mellédbújok. Mellédbújok az ágyba. Mellédbújok a hajnali ágyba. Veled vagyok. Velem vagy. Szeretlek. Nem vagy árva.
Van benned valami kislányos tisztaság, mégis egy érett, gyönyörű nő vagy. A tested akár egy istennőé, a csókod egy csábító asszonyé, a kiszámíthatatlanságod meg egy rossz gyereké, akitől idegbajt kapok.
Várlak csak várlak még hit sem kell ehhez kitartásom is sikert feltételez várlak és nem tudom mihez kezdek ha megszépül arcom a tenyerednek.
Egyedül, távol a világtól, a fűben fekszem, semmi gondom, csak hiányzol minden percben.
Nem te vagy az első lány, akit megcsókoltam (...). De esküszöm, te leszel az utolsó.
Az, hogy te vagy nekem, büszkeséggel tölt el, és boldoggá tesz, ha csak rád gondolok. De kétszer olyan boldog leszek, ha végre újra átölelhetlek, s láthatom azt a szerető szempárt, amely csak nekem ragyog, s ha megcsókolhatom azt az édes kis ajkadat, mely csak értem remeg.
Amióta megláttalak, Illatosabb a mező És azóta tövis nélkül Áll a büszke rózsatő.
Te vagy a lehulló falevelek között átszüremlő napfény. Nevetésed a bánat falán is áttör. Szellő vagy egy kánikulai napon. Te vagy a káosz fölött is uralkodó értelem.
Mindig úgy gondoltam, hogy az ember sosem tévedhet el igazán, ha tudja, mi van a szívében. Most mégis attól félek, hogy eltévedek, ha nem tudom meg, mi van a tiédben.
Bárhova mégy, én is arra lépek, hogy lássalak, csak ennyit akarok. Te azt kérdezed, szeretlek-e téged, én azt felelem, veled maradok.
Facebook
Pinterest