Idézetek a vallomásról
Mostantól mindennap Kihozom magamból a legjobbat, Hogy megmutassam, mit jelentesz nekem, Mert ha te nem vagy mellettem, Ez az egész nem ér semmit.
Ha szeret, akkor bizonyosan kedvesek lesznek soraim, akármilyen pongyolák is, mint ahogy kedvesek nekem a magáéi egész pongyolaságukban, sokkal kedvesebbek, mintha gonddal volnának írva: mert akkor látnám, hogy az irály mesterkélt, művészi, átgondolt - míg így úgy jelennek meg kedves sorai, amint azok csiszolatlanul tollára jönnek egyenesen lelkéből: meg nem hamisítva az irály mesterkéltsége által.
Látni akartál, hát itt vagyok, A szerepem vállalom, Az voltam, aki most is vagyok. Tudom, a semmi több, mint kevés, Az úton féltem, de érzem, ott leszel a végén.
Szívem újra dobban most már, Szomjú lelkem forrás partján, Újra van mit vesztenem...
Másokról előbb ruha hullik, én belül vetkezem, hogy meglásd, milyen is valóban szemem, ha nem szürkül benne szorongás.
Nézlek téged, Szemedben A mély bőség. Ami felettünk van, Az ugyanaz az ég. Ha nem lennél, én eltévednék, A földet az égbe, Az eget a földbe, Mélyre temetném. Hajnalom éjjelén Újra rád találnék.
Üvegfal, amit előtted építek, Látsz engem, de áttörni nem mered, Én keményebb leszek, mint a kő, Nézhet rám az istennő, Tiltott gyümölcs az életem, Gyere, vegyél, gyere, egyél még belőlem!
Álmom álmodnak megfelel és ez a baj és ez a jel hogy össze-visszasimulunk és álmodunk és álmodunk.
Violák és sok más virágok nyíltak ki bennem. Fehér klárisok sápadnak szememből a csuklód köré lassan peregnek a kezeiden és már ujjaid hegyén csillognak amikor lecsókolom őket mert az ujjaid csúcsán kezdődik és végződik az élet.
Meseszerű őszben Mesélni visszavárlak, Hol tüskéim helyett Bársonyos ősz hajszálak Üzenik majd ott is, A sétányba tiporva: Ezt a burkot rólam letéphetted volna!
Ne hidd, hogy befejezted, vagy befejezhetem. Sohasem kértük, célunk a végtelen. Jó volt haladni eddig kéz a kézben.
Téged szeretlek, Hogy Te szeretsz, nem is olyan fontos: Két ember s mind a kettő bolondos. Mi lesz velünk, majd eldönti talán A Sors, e bölcs, gondos.
Nincs már Bennem Kétely Az én helyem Ott van Mindig Ahol Te vagy nekem.
Te vagy a szél a szárnyaimnak, A fény az árnyaimnak, Minden jót megadtál, Örökre megragadtál.
Tudod, soha nem bántam meg, hogy megszerettelek, pedig felbolygatta ez a szeretet az egész életem.
Facebook
Pinterest