Idézetek a vallomásról
Soha senkire nem vágytam úgy, mint rád. Semmit sem tudsz elrontani, amikor a puszta légzésed helyrehoz mindent.
Annyira elfoglal a létezés, hogy fogalmad sincs, milyen mérhetetlenül páratlan vagy.
Nálam lelassul az idő majd megáll ha megérkezel és leülsz tavam partján lobogva, tisztult lélekkel kinyújtott kezeddel vággyal szerelemmel...
Leszek neked az égbolt, Leszek neked bármi, Ha lehunyt szemed engedi A testedet csodálni.
A hibáid is csak olyanok, mint kegyelmi végzésben a helyesírási hibák.
Fénylő ajkadon bujdokoló nap a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Minden egyes alkalommal, amikor hiányzik belőlem egy darabka, megkapom tőled.
Úgy állok itt, mint a hegyek kövében a hű folyondár piros csillag-virága és várlak egy fehér szikrájú téli délben, hogy bátoríthassalak ezzel a daloló, gyönyörű szavammal: - szeretlek.
Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna jónak lenni.
Elmosolyodsz-e ismét azzal a mosollyal ami megbillenti a földet hogy lehulljam róla míg fenn nem akadok a szemedben.
Gyönyörű lesz, ha megjelensz; már csak egy pillanat. Gyönyörű rögtön a világ, mihelyt része vagy.
Azt mondtad szeretsz Egyetlen rohammal bevetted védtelen határaimat.
Ahányszor látlak, tavasz lesz a télből, csend lesz végre, béke, mosoly lesz a könnyből.
Ha te nem szeretsz nem szerettek engem ha téged nem szeretlek nem szerettem.
Napban fürdik az arcod... fény és árnyék játéka rajta. Kecses fényjáték, mely a tavaszt hozza el szívembe is. A napsugarak simogatása bőrödön nyugalmat áraszt. Benned és bennem. A látvány elgondolkodtat, rabul ejt... van-e szebb ennél a világon? Ez egy olyan pillanat, amiért érdemes volt felkelni, érdemes élni. A mi pillanatunk.
Facebook
Pinterest