Idézetek a vallomásról
Az igazi Mikulás ilyen. Figyel, szeret, és ad. Pont úgy, mint te.
Mikor nálad ott vagyok, mindig boldogabb vagyok, Mindig téged akarlak, mindig téged vigyázlak, És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Ha lecsuknának, És ma mindent elvesztenénk, Őszintén mondd meg, akkor is ugyanúgy szeretnél? Ha feltárnám előtted hibáimat, Ha nem tudnék erős maradni, Őszintén mondd meg, akkor is ugyanúgy szeretnél?
Semmiért sem adnám az együtt töltött időt. Az ember a megélt tapasztalat, semmi más. Mellesleg a legjobb dolgok az életben merő tévedések.
Ahol véget ér a tested, ott kezdődik az enyém.
Valójában mindig tudtam, hogy létezel, hogy vagy, hogy jössz. Nem tudtam, hogy honnan, de vártalak és bíztam abban, hogy egyszer megérkezel: jó időben, nem rosszkor, akkor, amikor felkészültünk.
Hogyha már nem szeretsz, Az isten áldjon meg, De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg!
Te az a dallam vagy, ami tökéletesen harmonizál velem.
Az én szerelmem nem viharzó tenger, Nem hajtja szenvedély. Az én szerelmem nyugodt tónak képe Oly csöndes, tiszta, mély.
Ha durcás kis arcod Egészen az arcomra Fekteted, Te, én kicsi lányom: Nem bánom: Csak a könnyeink folyanak össze.
Hogyha a sors vad szele Kietlen tájra fúj, Szerelmem oda is követ, Vedd szívem zálogul.
Megmaradtál e töredék időben többnek és szebbnek, mint hittem, megmaradtál, talán olyannak, akit nekem képzelt az Isten.
Halkan ha hozzád kopogok, ne fordíts hátat, ne menj mással, nyújtsd a kezed, és boldogságom add meg egy könnyű mosolygással.
Ott voltál mellettem, mikor más nem. Hányszor mondtad nekem, hogy soha ne adjam fel! És itt vagyok, tudom, amit kell tudnom. Kézen fogva megyek tovább veled az úton.
Szebb a szemed fénye minden napsugárnál, ékkővel kirakott királykoronánál. Minden csillagok közt legszebb ragyogása, tengermélyben alvó igazgyöngyök mása.