Idézetek a vallomásról
Három földrészen is végigkergetnélek, ha ez az ára, hogy veled legyek.
Feltámada napom fénye, Szemüldek fekete szénje, Két szemem világos fénye, Élj, élj, életem reménye!
Reszket a bokor, mert Madárka szállott rá. Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottál...
Átsegítesz az éjszakán és a fáradt nappalon, ha elveszítem a hitemet, te vagy a csodára ablakom. Annyi mindent adnék vissza, te vagy a piszkos, te vagy a tiszta, minden éj után te vagy a hajnalom.
Rejtély, utam merre vezet, de járnom könnyebb azt veled, kéz a kézben.
A búnak áttetsző tiszta hajnalán te vagy a föld, a test, a vér és terajtad kívül minden csak játék.
Kincsem van, és ez a kincs te vagy, (...) áradó örömöm titka vagy, s mert bennem élsz, minden baj elkerül. És gazdag vagyok, mérhetetlenül.
Feleségek felesége, Lelkemadta kicsikéje! Jer ide már az ölembe, Mulassak veled kedvemre.
Bőröd, ajkad, lélekzésed boldog íz: életemnek fűszersója csak te vagy.
Minden jelben tegnap óta csak te vagy. Uj dalomnak ringatója csak te vagy. Reggel, délben, alkonyatkor néztelek és most minden gyöngyszem-óra csak te vagy. Leng szivemben rózsakendőd, kék ruhád; csillag hull sötét folyóba: csak te vagy.
Mint eszeveszett gyönyör, hogyha téged látlak, Örökre szívembe vésem, és megtartom a mának, Már közelebb a tűzhöz, de tőled még mindig távol, E, mint egyetlen, mert ez a neved mától.
Ha csak hullanál, akár az eső, Nem lenne nálam ernyő, Nem érdekel, ha fáznék, Én kint lennék, bőrig áznék.
Vihar voltál napos időben, mennydörgés az unalmas, felhőtlen égen.
Kész vagyok meghalni miattad, hogy élj, hogy meg ne halj miattam.
Rólad álmodom. (...) Minden nap kísértesz. Az illatod, a hangod, a szemed, az ajkad.
Facebook
Pinterest