Idézetek a vallomásról
Jó lenne még egy agy, ez arra gondol csak, hogy vagy.
(én nem tudom; benned mi nyílik és mi zárul, de valami bennem szinkronban van vele szemednek hangja mélyebb minden rózsaszálnál) s még az esőnek sincs ilyen piciny keze.
Születésnapod van... mit adhatnék neked, Kedves? Hiszen én kaptam ajándékot. Tőled. Téged. Az Ajándékot, akit minden nap újra és újra megkapok, és minden pillanatban boldogan fogadok el. Aki életet csókolt létembe, szerelmet adott szívembe, csodát varázsolt lelkembe. Aki figyelmét adja, hitét, bizalmát, szerelmét. És ma születésnapod van. De valójában nekem van. Minden nap, amióta megérintettél. Foglyul ejtettél. Minden nap születésnapom van. Születésnapom vagy.
Féltelek. Oly sok mindentől. A könnyektől, a fájdalmaktól, az aggodalmaktól. Minden rossztól. Lehetetlen felsorolni. Hosszú lenne a lista. De nem is akarom. Nem akarok csupa rosszat mondani. Csak egy jót. A legjobbat. A legfontosabbat. Magamnak féltelek.
A kezedet szeretném... (...) Kezemben kezeddel sétálni, végig utcákon, városokon, erdőkön, mezőkön, réteken, tengerparton... az életen. Igen Kedves, a kezedet szeretném. A kezedet kérem.
Szerelmem olyan, mint egy virág. Én vagyok a rügy, te vagy a méh. Teljesen a tiéd vagyok.
Elmerülten úgy néztelek, mint föld a sarjadó füvet. Elbűvölten hallgattalak, mint erdő a friss kakukszót, domb hátáról messze hangzót. Virág virult, amíg szóltál, szívem kinyílt, az is szólt már.
Majd kiszáll a bábból a lepke, közeleg szép nyarunk kora; fölesküszöm szelíd kezedre, hogy el ne hagyjalak soha.
Eljegyeztelek nehéz szerelemre; alkonyi táj tárul körénk, derengve tündöklik egyre holdas sátra még, s igéri: pontosabban a halálnál, végül virrasztó fényein végleg átjár téged, ki hű leszel s halk, mint az ég.
Az, hogy téged ismerhetlek, a legjobb dolog az életemben. A legjobb! Ha étterem lennék, te lennél a specialitásom, de senki nem rendelhetne belőled, mert azt akarom, hogy csak az enyém legyél, kizárólag az enyém.
Szeretlek, mert te is szeretsz. Szerintem ez hűen tükrözi, milyen remek ember vagy.
Előbb fognak kialudni a csillagok, mint hogy elfelejtselek téged.
Álmodj, kis galambom, Nyíló rózsakertről, Csalogány daláról, Drága kedvesedről. Álmodj szép jövőnek Sok arany napjáról, Páros szerelemnek Bűbájos voltáról.
Dehogy vagyon annyi csillag az égen, A hány virág nyilnék az én szivemben, Boldogitó szerelem a szívvirág, Ily virágot néked a föld soh'sem ád. Itt e földön a virágos kikelet Hamar hervad és árván hágy tégedet, De szivemben ha nyílik a szerelem, Örökéltig virít néked, kedvesem.
Én asszonyom, ugy-e, hogy így lesz? Örök lesz a mi nagy csatázásunk S örök a nászunk.
Facebook
Pinterest