Idézetek a vallomásról
Ne emlékezz rám holnap, gondolj rám kicsit ma, ha kérhetem.
Mikor a langy szellőcske vágyat Csókol szivünkbe szeliden; Mikor a boldog ibolyácskán Az első pillangó pihen; Mikor a felhőhez szokott szem Először lát derűs eget: Szerelmi hűséget fogadni Akkor szeretnék én neked!
Egy szál mimóza... Te is egy szál vagy: egyetlen, az élethez nekem... Reáfűződtél a szivemre, nyakamra s ragyogsz az életemen...
Csodafád vagyok, ha rádgondolok - virágzom. Mi él, éltet, - Neked virít. Kristályként bezár sorsom magába, s rózsaként kinyit.
Az égen akkor fönn megállt a hold, csak ennyi volt: Fejem fejedre lassan ráhajolt.
Emlékszem még júliusra, emlékszem minden kimondott szóra. Nehéz volt minden percünk, de nem bánom, hogy megtettük, mert rád találtam, már itt vagy velem. Bújj hozzám, fogjad a kezem, életem végén is ott leszek veled, ölelni foglak, s nézem a szemed.
Te vagy bűvöskockám közepe körötted forog minden porcikám.
Azt mondod, szereted az esőt, de mégis esernyőt használsz, amikor sétálsz alatta. Azt mondod, szereted a napsütést, de mégis rögtön az árnyékot keresed. Azt mondod, szereted a szelet, de amint feltámad, rögtön becsukod az ablakot. Na, ezért félek én, amikor azt mondod, hogy szeretsz engem.
Csupán attól, hogy a mosolyodra nézek, eszembe jut: a varázslat igenis él és virul ebben a vénséges világban.
Összeér az éjszakában Látomás és valóság. Nem tudom, hogy melyik vagy, végül is mindegy, Bármelyikben meghúzom magam.
Utálom, hogy nem lehet téged utálni.
Szereted, ha a hold mereng, és mindent ezüstös fénybe von? Éppígy varázsol a merengés tavaszi tájat arcodon.
Egyetlen pillantásod felnyithat engem, bár bezárkóztam magamba ökölbe szorított kézként; ahogy a tavasz titokzatos, gyöngéd érintése kinyitja az első rózsákat, úgy bontod ki a lelkem, sziromról sziromra.
Szerelmem figyelj most elmondom én láng volt az élet és lomb a remény mikor is volt? ez régen volt hol várt a Nap? Kezemben volt Hogy született fényem? szemedben élt Kié volt arcom? tükörben is tiéd a némaságom? hangoddal beszélt mért szeretett álmom? melletted élt.
Amikor rád vártam, nem láttam semmit abból, ami körülöttem történt, talán egyedül voltam az utcán, de lehet, hogy emberek jöttek-mentek körülöttem és a villamosok jártak. Amikor megérkeztél, csak akkor jött mozgásba minden, és egyszer csak láttam az üzletek kirakatait meg a járókelőket, meghallottam a villamosok csörömpölését és az autók tülkölését.
Facebook
Pinterest