Pinczési Judit
1947. október 1. — 1982. augusztus 12. magyar költő
Szerelmem figyelj most elmondom én
láng volt az élet és lomb a remény
mikor is volt? ez régen volt
hol várt a Nap? Kezemben volt
Hogy született fényem? szemedben élt
Kié volt arcom? tükörben is tiéd
a némaságom? hangoddal beszélt
mért szeretett álmom? melletted élt.
Ó, szerelem
miért hallgatok
nem mondtam ki sosem
hogy a tiéd vagyok.
Egy szó
átüt a csend fonalán
egy szó
szívedig ér talán.
Jövőm, majdani bukásom!
Lábadhoz csatolom reményem,
Kezedre bízom árvaságom -
Zálogul koronádat kérem!
Nem a csillag ragyogásút
a borona-rücskös, tüske-ágút,
hogy a fájdalom marjon,
ne a szégyen.
Éveid meghasadnak, mint késsel dobott tükör időd csontok kövén mint vércsepp tündököl, de az élet nagy varázsló, hát indulj menteni, csalódni, megriadni, s elölről kezdeni.
Facebook
Pinterest