Idézetek a vallomásról
Tudod, milyen gyönyörű vagy? Elképesztő! Azt hittem, a csillagos égboltnál nincs csodálatosabb látvány. Amikor felnézek az égre, mindig úgy érzem, mintha valami óriási, valami felfoghatatlan egész része lennék. Ez a kedvenc hangulatom... és most már elég lesz rád néznem, ha fel akarom idézni.
Ha elhagysz, számomra megszűnik minden, amiért érdemes reggelente felkelni.
Ha arra gondolok, hogy élsz valahol a világon, és néha eszedbe jutok, könnyebb az életem.
Úgy válunk eggyé egymással, mint az esőcseppek az ablakon.
Nem tudtam, mi az igazi boldogság, amíg nem találkoztam veled.
Te itt vagy. És emiatt ez egy csodálatos vidék.
Ó, bárhol is vagy, én gyönyörűségem, ha fuvalom, hullám válladra csorran vagy hó-arcod simítja lenge-szépen: szerelmem az! Egész valómmal érzem, ott él s téged les minden szép dologban, s Téged övez örökös ölelésben.
Koromfekete szívem van, És egy hurrikán rejtőzik alatta, Mely próbál minket szétválasztani. Mérgezett tollal írok, De a köztünk lévő kémia Az oka az újrakezdésnek.
Csak az a vonal számít, amelyik hozzád vezet.
Most azon muszáj elmerengnem: hogyha te nem szeretnél engem, kiolthatnám drága szenem, lehunyhatnám fáradt szemem.
A mosolyod a szivárványom. A nevetésed az otthonom, az érintésed a mennyországom.
A percekből, miket elvettünk, még próbálnék visszaadni, de nem tudom, hogy kell a hosszúra nyúlt ölelésekből kiszakadni.
Ha száz évig élsz, akkor én száz év mínusz egy napig akarok azért, hogy soha ne kelljen nélküled élnem.
Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál meg, Szeretném, ha véleményt mondanál, de nem adnál tanácsot, Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél, Szeretném, ha segítenél, de nem akarnál dönteni helyettem.
Átlépünk majd százezer akadályt, Szerelem ébred, nekem az élet: te vagy, Átúszunk majd a világ vad folyamán, A szerelem éltet, nekem az élet: te vagy.
Facebook
Pinterest