Idézetek a vallomásról
Ha te álmodozva Vársz vélem itt, amíg a port a szél Föl nem lobbantja... akkor a babér Homlokodon, Szerelmem, meg nem óvja Fürteidet a sistergő parázs Marásától. Lépj arrább! Menj! Vigyázz!
Veled nevetek, vagy te nevetsz velem? Néha nem tudom, melyik a saját felem. A pálinka helyett már szavaid kortyolom, Eddig lakásom volt, mára lett otthonom.
Lopok neked egy könyvet, A lapjait teleírom, A festék, ha megszárad A kifakult papíron. Akkor elmegyek innen végleg Magammal viszlek téged Oda, ahol többé soha Senki el nem érhet!
Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken? És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben. A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket, Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem.
Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, te melegíts át, ha néha fázom!
Oly sok kedveset kaptam tőled: majdnem mindent. Oly keveset adhattam neked: majdnem mindenem.
Megláttalak, s újra tudtam, csoda vagy minden rezdülésben, amely felizzik, ha szívemre talál.
Szeretve, szerettetve: így vagy életem kedve. Nyugalmam jóban rosszban nyugodjék te karodban.
Jóban csalódva, űzve rosszban, szeretlek mindeneknél jobban. Sorsod, szűkmarkú sorsom jussa, áldassék, mert enyémmel futja.
Hirdesse minden, mennyire szeretlek; föld, ég, virág, amire lépsz: a fű! Egy pillanatra sem szabad feledned, mert ez az érzés örökéletű.
Most már tudom, hogy nem vagy jégcsap, már ismerem az igazi arcod, tudom, hogy a szende úrilány az érintésemtől igazi démonná válik. És ezzel nem tudok betelni! (...) Nem tudok elégszer rácsodálkozni a szenvedélyedre! És tudom, hogy te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történt velem!
Ó, bevallom neked, édes, mire vágyom: azt kívánom, hogy bundába burkolózva üljünk tarka, könnyű szánon, szélkavarta hóviharban, hangos csengők hangja szálljon, úgy suhanjunk, úgy repüljünk át a réten, át a tájon.
Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
Köpenyem szél, vánkosom szikla, Otthonom a messzeség, de a szikra álmod tüzéhez én leszek az éjben, Lángszívem izzik a fekete sötétben.
Olyan jó hozzád dörgölődni a szomorúságommal, beleszédülni lelked melegébe s édesen szundikálni.
Facebook
Pinterest