Idézetek a vallomásról
Ne úgy szeress, szerelmem, mint puha árnyadat, mert az árny tovatűnik az éjjel s hajnalhasadásig nem találkozhatom újra veled, - (...) Úgy szeress inkább, mint egy csodálatos álmot, másik életedet, mi az éjjel jő el, ó nappalaim reménye.
Cédrus szeretnék lenni csak A házikód előtt Picinyke cédrus-ág Az ág egy levele A levél árnya csak Az árny mely hűset ad Hogy homlokodra hulljak Egy kósza pillanatra.
A többiek élő görög tragédiák voltak, a többiek ködszerű gondolatok voltak, a többiek álmok voltak a metró üvegén, a többiek hópelyhek voltak, mik elolvadnak a kéz melegétől, (...) a többiek csak asszonyok, asszonyok voltak, a többiek... De te: terólad nem tudom, ki vagy, terád nincsen hasonlatom sem, csak azt tudom: szeretlek!
Amikor a szemembe nézel, majd attól a tűztől égsz el, amit te bennem gyújtottál.
Halovány arcod mindig nyomon követte napjaim, hívott arról az erdőszélről. Hiszen tudod. - Sokat utaztam. De a te arcod tájait el sose hagytam.
Mindennap emlékeztetni foglak, milyen csodálatos érzés, amikor a tested az enyémhez ér. Eszedbe juttatom a jó időszakokat, és segítek elfelejteni a rosszat. Emlékeztetlek, ki vagy, amikor az élet pofon üt, és kétségek ébrednek a szívedben. Berontok hozzád az éjszaka közepén, és addig csókollak, amíg a félelem nem lesz más, csak félelem, és már nem uralkodik fölötted. Vállalom a kockázatot az ingatag szíveddel szemben, ha ez azt jelenti, hogy az enyém.
Vannak dolgok az életben, amelyekért érdemes harcolni, bármi lesz is a végeredmény. Te is ezek közé tartozol.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Nem is kéne hozzám szép szavakat szóljál, csak egy icipicit énvelem is volnál, csak úgy, hogy énhozzám közelebb hajolnál, hogyha rám éreznél, hogyha rám hangolnál. Nem is a szemedért, karjaidért, szádért, nem is a szemedben rejtező világért, hanem minden szóért, minden tikkadt vágyért.
Régóta nem jutott el a szívemig senki, Olyan elveszettnek éreztem magam. Régóta nem varázsolt el igazán semmi, Néha minden egyes percet átkoztam. De amikor jöttél, lágyan átöleltél, És valahogy mindent olyan egyszerűvé tettél.
- Hogy van ez? Mi vagyok én neked? (...) - Egy darabka élet. Tudod, mik vagyunk? Két kis tölcsér, amelyen ugyanaz a levegő áramlik át.
Nézz szembe arcommal ami a te arcod is majd ha minden végesnek vége lesz ne rettenj vissza: ismerem tökéletlenségedet anyádnál is hűségesebb neked rendelt tiéd vagyok el nem veszíthetsz csak megtalálhatsz kezelhetsz levegőnek nélkülem levegőd sincs lefitymálhatsz te nékem akkor is fontos maradsz.
Rád felébredni olyan... mint megtalálni az ajándékokat karácsony reggelén.
Mi hozzád vinne messzire, most keresgélem az utat: nézem a téli verőfényben, hogy úsznak fenn a vadludak, éppen felétek. Gondolom, hogy tán ott ülsz, ablakhoz közel, s majd meglátod őket te is és rám gondolsz és könnyezel.
Facebook
Pinterest