Idézetek a vallomásról
Változz át naponta, de maradj meg ilyennek, kívánj meg percenként, s hagyd, hogy megpihenjek! Lehetsz drága terhem, de ne légy a terhemre, engedd, hogy szárnyaljak, és húzz le földközelbe!
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt körém, hogy sérthetetlen legyek. A szerelem így idegenített el mindentől a világon. Aztán megszerettetted a világot velem.
Nem tudok boldog lenni úgy, hogy tudom, te valaki mással élsz. Megölne bennem valamit. Ami köztünk van, az nem mindenkinek adatik meg. Túl gyönyörű ahhoz, hogy elhajítsuk magunktól.
Jaj, ama hajnal hasadása még felvirrad-e énnekem? Epedő szívem egyre várja, ó én imádott kedvesem, mert bútól lankad szüntelen s csak az segíthet nagy baján, ha képed itt lesz majd velem a két szememnek ablakán.
De drága vagy s tán nekem drága S tán nekem csak: Nézz olykor a világra, Hiszen olyan nézők a szemeid Néha S hiszen olyan ismerős tarjak Ezek, amiket most mutatok. De ha akarod, ezerszer Mondom ki még S hallgass még ezeregyedikszer: Akarlak.
Be jó dacolni, Be jó a cifra bánat, Be jó bolondulni utánad.
Folyót a tengerbe, Buzát a malomba, Életet Halálba S téged a karomba.
Édes galambom, jut-e még eszedbe Az a mosolygós nyári alkonyat, Amikor szép fejed szivemre hajtva, Elárulád te titkos álmodat? Öt éve már. S im én eljöttem érted A régi szóval lázas ajkamon: Te álmodod-e még a régi álmot, Eljössz-e hozzám, édes angyalom?
Tegnapi napba visszafutva, hangod meghallgattam újra. Feldúltam jelened, mint a lombot. Magánnyal bekerítettelek. Kihallgattam vergődésed neszét. Szerelemben rád nyitottam szemem: mindent megtudjak rólad. Lélegeztél bennem boldogan.
Zene, felhangok nélkül, Vonzás, szemérem nélkül, Tested, szerelmed nélkül, Élet, életed nélkül, Nem kellenek. És neked?
Felajánlhatom neked az életemet, de nem lesz hosszú élet. Felajánlhatom neked a szívemet, de nem tudom, hányat fog még verni. Viszont annyira szeretlek, hogy reményeim szerint nem fog érdekelni, ha önzőségemben arra vágyom, hogy a hátralévő napjaimat, akármennyi is van még belőlük, boldogan éljem le veled. A férjed akarok lenni (...). Soha nem akartam ennyire semmit életemben.
Talán nem létezett, mégis átéltem, Érted újra írnám, de másért nem, A szívemből indulsz, az ereken át, Bennem élsz, a hatalmat nem veheted át, Segíts! Fel kell ébrednem, Kettőnket csak ez tarthat életben!
Rólad álmodtam titkon az álmomban, Hallom messze a hangodat. Szívem legbelül tőled ébred fel, Most már tudom, te vagy az életjel!
Esti égen csillagom vagy, üzenő tüzem, árva arcom pártfogója, mindened hiszem.
Valamit most el kell mondanom. Félek, hogy nem lesz rá jobb alkalom. Elmondanám, ha volnának szavak, amik mindent jól elmondanak. Elmondanám, hogy bárcsak hallanád, de elválaszt már minket egy fél világ. Elmondanám, most végre megteszem, A szélbe súgom én: Te vagy csendben a szó, te vagy bennem a jó. Jöjj, mindig várok rád. Te vagy égben a kék, olyan angyali szép. Még mindig várok rád.
Facebook
Pinterest