Idézetek a vallomásról
Öröm, hogy ma is láttalak, hogy szavad szómra válaszolt, és képzeletben két kezed rajongva engem átkarolt. Szemed fényébe költözöm, arcomat hozzád emelem. Szakadjon lázas szívünkre gyógyító, csókos szerelem.
El akarlak érni túl a csillagokon túl mindenen mert nagyon szeretlek Téged túl minden emberi mértéken túl Istenen túl a végtelenen túl a szerelmen szeretlek Téged.
Érzem benned az Életet, Érzem, hogy te vagy az Érzés, Akit azért kaptam, Hogy az Életet soha-soha Érezni el ne üttessem, Míg élek.
Van Hogy jelenléted és hiányod reménytelen egyesülésének Szakadéka fölé hajolhatok Fölfedeztem a titkát Hogy úgy szeresselek Mindig mintha az első alkalommal.
Éljen minden, ami érdektelen, amire nem kell odafigyelnem, amire úgy meredhet a szemem, hogy közben téged les a szívemben! Megfordítottad bennem a világot: kifelé nézek és befelé látok.
Kalitkád ékes csoda: Másé nem leszel soha. Nem csókol meg soha más: Való leszek s látomás.
Megpillantalak, mint kívánatos kamasz lányt, s látom a bottal botorkáló, műfogsoros, öreg nénit, akit a romboló idő formál majd belőled - és mindkettőt szeretem. Így lát a szívem.
Dacolnék érted kisgyerek gyanánt, peregne rólam minden intelem, köhögnék érted, szívnék rossz dohányt, vacognék érted éjjel ingtelen.
Megérintelek és félek hogy ujjaim összetörnek téged.
Neked babuskál mindegyik levél, amely szerelmes ujjaidhoz ér, ha végül végig egy leszek veled: szerelem-nyár, szerelem-őrület láng legyen testünk és láng a ruhánk, ahogy maga az isten szabta ránk...
Olyan közel vagy, hogy tested szöge egész a szemgolyómat éri, fordulnék, törnék kifelé, de arcod elől nem tudok kitérni, el nem fordíthatom a fejem, a szemben-lét fáj, kínzó, gyáva helyzet, az arcomat szorítja a kezed, hogy ordítani tudnék - s csak szeretlek.
Van az úgy, nem hat már a szó. S valahol messzi volna jó, gyógyít a távolság. Hisz amikor újra visszatérsz, amikor tisztul már az ég, nem hajt a bosszú már.
Fontos vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés, izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás, valóra váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé, mézescsók, magasság, mélység, távolság, közelség.
Annyira gyönyörű vagy (...). Úgy értem, ez a szó, hogy gyönyörű, ki sem fejezi igazán, legfeljebb egyfajta felszínes módon, ami csak a külsőről szól, és nem igazán hatol le a valódi, teljes mélységére annak, amit én a gyönyörű alatt értek.
Önző vagyok. Azóta akarlak, hogy beestél az irodámba. Törékenyen szép vagy, őszinte, meleg, erős, szellemes, csábítóan ártatlan... Bármeddig folytathatnám. Lenyűgözöl. Kívánlak, és a gondolat, hogy valaki másé legyél, olyan, mintha kést döfnének sötét lelkembe.
Facebook
Pinterest