Monika Feth

Az elkötelezett emberekkel már csak így van (...). Nem ülnek egyfolytában a zsíros nyárspolgári seggükön, és nem várják, hogy a szájukba repüljön a sült galamb - nekik vannak céljaik.

Nézd realisztikusan a problémákat, és félig már meg is oldottad őket.

Megérintelek és félek hogy ujjaim összetörnek téged.

Szentséges Szűz Mária, aki teherbe estél bűnbeesés nélkül, kérlek, segíts, hogy bűnbe essek teherbe esés nélkül!

- Szerethet az ember olyasvalakit, akitől fél? – kérdeztem. - Félhetsz olyasvalakitől, akit szeretsz – válaszolta.

Visszafogottsága már-már ridegséggel volt határos. Jéglány – így nevezte őt magában. És az volt az egyetlen vágya, hogy megtörje a jeget, mely alatt megbújt a nő.

Mélyen legbelül tudta, hogy ez csak önámítás. Olyan volt, amilyen. Nem futhatott el a sorsa elől, hiába próbálta meg újra és újra. Számtalan csatát vívott már meg önmagával. És mindet elveszítette.

Csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk.

Ha az ember szerelmes, akkor mindent szabad. Akkor miénk a bolondok szabadsága!

A szerelem nem kérdezi meg, jókor jön-e, mielőtt hatalmába kerít.

Az igazi szépséget első pillantásra felismeri az ember (...). És soha nem felejti el.

A szerelem olyan, mint a naplemente. Giccsesnek tartod, de mégis lélegzetelállítónak.

Egyetlen férfi sem érdemli meg, hogy sírj miatta.

Egy házasságnak akkor szakad vége, ha már nincs mit mondani egymásnak. És akkor, ha már érzések sem kötik őket egymáshoz. Ahol még van veszekedés, ott remény is van.