Idézetek a vallomásról
Mellettem alvó, szívemre hajló jó nyugalom vagy, csöndesen dobogó, szépszavú forrás, kezdő sikoltás, szárnyas lehellet, lélekkel szálldosó.
Ha elgyengülsz, én erős leszek. Ha elveszel, leszek a hazafele vezető utad. Ha elcsüggedsz, felvidítalak. Az idők végezetéig szeretni foglak.
Mit tusakodjam már az szerelem ellen, Ha csak hozzád vagyon, szívem, minden kedvem? Nálad nélkül nincsen énnékem örömem, Tied vagyok, szívem, ihon a jobb kezem.
Pénzem nincs, nem imádkozom, mondják, nem voltam sose jó, sírni nem tudok, csak a szó, a szó enyém s a messzi hála - ezt a hálát adom neked, kislányom, titkos kedvesem, s messziről súgom csendesen: köszönöm, hogy szerettelek.
Ha látnám a fényed, Jobban nem vágynám. Ha tudnám, hogy érzed, Akkor sem bánnám, Hogy épp úgy, mint mások, nem láthatlak már. Ha a szívemben tudlak, az több annál, ami jár.
Fekete lyukba húz a vonat, A föld alatt metróhuzat van. Végigmérnek szemsugár-fények, Elkapok egyet, pont a tiédet, Visszanézek. Úgy érzem, Itt ér véget az eddigi élet.
Ma is itt vagy mindenemben, Hiszen így rendelt a sors. S mindig érzem képzeletben, Ahogy szelíden átkarolsz.
Ha kinyújtod a kezed, én egy szívet rejtek el benne, Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne. A levél, amit írok neked, olcsó papír, tinta, Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta.
Úgy volt, hogy egyszer még látlak, Árnyék vagy, úgy lépsz elém. Nézed csak, színes ruhában, Hogyan leszek az árnyékod én.
Kevés ez az egy életem? De hisz mióta veled élek, át lehet lépnem egy másikba, tiédbe is. Szép másvilágom! Búmat felező, minden örömöm megkétszerező!
Te csak ragyogj tündéri szépségedben, Míg én a szürkeségbe olvadok, Míg egyre szebben, egyre ékesebben, A te örök bájadtól ihletetten, Fényt szórnak rád e lángoló dalok.
Gyönyörűm, támaszom, álmom, bódító holdfényem, tavaszom, örömöm, napom, éjjeli boldogságom, kincsem, szépségem, fényem - mindenem TE vagy. Életem, jelenem, múltam, messzi jövendőm. Égető szerelmemnek záloga. Egyetlenem. Szerelmem forrása.
Senki sem mondhatja meg, hogy éljek, hogy kit szeressek, legfőképp nem az univerzum. Nem fogom hagyni, hogy valaki más végzetéről alkotott véleménye miatt ne szeresselek, legyek veled, és építsek közös jövőt veled, mert te vagy az életem.
Tetőled távol mit tudnék magammal kezdeni, s te mit várnál egy ismeretlen mástól? Vajon a hév, ami ma összeláncol meg tud-e minket védeni?
Én vagyok az első nővéred, egy darab földed vagyok, mit virággal te ültettél be, és most élek, virulok. Kis tó van benne, mit te ástál, és füves domb, két szép virágágy: mind a tied, gyönyörködj bennük! - Ha fekszem, mint most, veled együtt, szívem tele tiszta örömmel, minden ízem tele gyönyörrel - mint mustot, iszom leheleted, hallom szavad s feléledek.
Facebook
Pinterest