Idézetek a vallomásról
Közértben is tetszel, és ahogy a sort kivárod, de a legjobban tetszik, hogy velem van tele az álmod, hiába is próbálom, már nem fogom megbánni, téged kell az életem legvégén is majd látni.
Úgy élsz bennem, akár a vérem, nyitott szememben a világ, fájdalmaink a létezésben, vagy ép üvegben a szilánk!
Az érzések, amiket irántad érzek, felemésztenek. Nem tudom, hogy ez szerelem-e, de valami hatalmas dolog, amit nem tudok csak úgy lerázni magamról.
Oh várlak én is, várva várlak, Téged, te fénye felhős éjszakámnak. Remegve ejtem halkan a neved, Hogy áruló szellő se értse meg. Csak úgy reppenjen könnyű álomszárnyon Tehozzád, édes, szép álomvilágom.
Életemben először éreztem magam egésznek, elevennek és szabadnak. Te voltál a lelkem hiányzó darabja, a levegő a tüdőmben, a vér az ereimben. Azt hiszem, ha van reinkarnáció, mi egy pár voltunk minden előző életünkben. Csak rövid ideje találkoztunk, de úgy érzem, hogy örökké ismertelek. Szeretném, ha tudnád, hogy a halálomban is emlékezni fogok rád. Mindig szeretni foglak.
S ha kívánod odaadom mindenem mert te egyedül kárpótolsz mindenért. Szeress engem. Az ég vagyok s te vagy a napom.
Hogy kit szerettél már előttem, hajód kinél és hányszor kötött ki, nem kérdezem. Bontsd ki vitorláid és röpülj. Ne szánj meg, ha sírnék miatta. Szívemnek a legfőbb jót a te szíved adta.
Ellenfele vagyok magamnak és testvére ellenségeimnek az elítéltnek segítem vonszolni keresztjét közben egy mély álom vizén ringat a szél s csukott szám a Te csókod ízét őrzi.
Szivembe zártalak, sosem feledlek, Mindenütt, mindenben téged kereslek, Mámoros lélekkel átalövezlek.
Dobogó szívem minden paránya, Mely amíg élt, tiszta lánggal égett; Századokról századokra szállva, Nem szeret mást, senki mást, csak téged! Te vagy üdve, vágya, mindene, Örök álma, örök élete.
Mától a tiéd vagyok, mert te az enyém lettél. Jogod van az életemhez, ahogy nekem jogom van a tiédhez! Óvjuk egymást: Te engem, én Téged! Ha kell, a fegyvered leszek, ha kell, a takaród, és majd bölcsőd a sírodban, mert ezt a világot együtt hagyjuk el. Neked adom a lelkemet, mert már érzem benne a tiédet. Ameddig erővel bírom, magam mellett akarlak!
Szaladnék feléd, akár egy kisgyerek. Megfognálak, megmondanám: megkerestelek.
Olyan vagy, édes, mint a mérges áspis, s én, mint a légért kapkodó egér. Bár szívemen melengethetnék mást is, egy csókod minden fulladást megér.
Ma nem találom azt, amivel jót tehetnék neked... Lehet, hogy néha ezt érzed. De miért "valamivel" akarsz jót tenni? Hiszen lehetnek napok, amikor semmire, ám mégis, mindenre szükségem van. Semmit nem kérek, mégis, mindent várok. És lehet, hogy te nem találsz. "Valamit". Amivel jót tehetnél. De én megtalálom. A mindent. "Amivel" jót tehetsz. Téged.
Tekinteted vallató fényénél beismerem lejárt szavatosságú félelmeimet, szívgödör- be lökött rajongásaimat. Már nem vagyok fogékony, ölemben épp csak áttelelnek a vágyak. A gondleves elfogyott. Hagyj fel a gyönyördiétával. Még nem vagy elég olvadékony. A szenvedély mikrohullámú sütőjében melengetlek. Úgy szeretlek, majd megeszlek. Szerelemfertőzés.
Facebook
Pinterest