Kassák Lajos

A közönségnek írok én is, de nem fogadhatom el irányítónak, mértékadónak a közönség művészeti kultúráját, sokban csiszolatlan ízlését. Az írónak ugyanúgy elvitathatatlan feladata műve tartalmának, formájának megfelelő kidolgozása, ahogyan a tudós is a saját legjobb belátása szerint oldja meg problémáit, a szakmába be nem avatottak véleményére való tekintet nélkül.

A művész nem szolgálatot teljesít, hanem ajándékot oszt, hogy megszabaduljon fölös vagyonától.

A jó írásmű nemcsak horizontálisan terjed, hanem vertikálisan is a mélybe hatol és a magasba emelkedik.

Ne csak azt a művészt dicsérjük, aki tükrözi korát, hanem azt is, aki meg akarja változtatni!

Ne arra törekedjünk, hogy mennél furcsábbá, komplikáltabbá torzítsuk a művet, hanem hogy mennél egyszerűbbé és hiánytalanabbá formáljuk.

Minden jó műnek elégedetlenség az apja, szorgalom az anyja.

Egyetlen voltál e világon s múlhatatlanul örök. Elmentél? Igen. Te messze jársz, s én itt ringatlak az ölemben s ha fáradt leszek, átadlak a fiamnak s ő így tovább itt voltál s nem tűnhetsz el többé a szívünkből és a szemünkből.

Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.

Ha elmész, az a te dolgod.
De nem miattad sír majd a szél, a tulipánok nem miattad csukják be szirmaikat.

Az ember szive alatt hőforrások van- nak elrejtve ezt néha a szerelem mélységének is nevezzük.

Boldogtalanabb lennél nélkülem s én szegény árva lennék nélküled.

Semmiről sem akarlak meggyőzni élj szíved törvénye szerint szorongás és pátosz nélkül.
Légy jóban önmagaddal ez a legfontosabb.

Szerettelek nagyon s folyvást kerestelek de nem találtalak a zord egek alatt.

Azt mondják nagy bűn az én örökös nyugtalanságom. Mindig mást kívánok, mint amit adnak, mindig másfelé tartok, mint amerre irányítanak.