Benina

De elvihetnek téged a világ legszebb, legbékésebb tájaira, ha a szeretteid nincsenek veled, nem élvezed a látványt, nem érzed a biztonságot.

Ha a világon megszűnne minden szenvedés, ha mindenki mosolyogna és szeretné egymást, legyen akár démon, akár boszorka, de te nem léteznél, akkor az a világ számomra a kénköves pokol legmélyebb bugyra lenne. Ennél nagyobb kínt el sem tudnék képzelni. Azonban ha az egész univerzum sötét lenne, hideg és kegyetlen, de te ott lennél mellettem, már a puszta jelenléted... a létezésed virágzó mennyországgá változtatná azt a világot.

Minden egyes szó, ami elhangzik köztünk, egy-egy damilszál. Összeköt bennünket, éppolyan erős, mint a köztünk lévő szerelem, és hajlékony is, hogy a körülöttünk lévő furcsaságokat el bírja viselni.

Csodás nyár volt az életem, vidám napsütésben kiapadhatatlan patakként csordogált, míg ő mellettem volt, de mióta magamra hagyott, a felkavaró ősz szomorú magányosságban örvénylett körülöttem, és rántott magával egyre mélyebbre.

A bibliai csapások sűrítménye vagyok. Az ördöggel a sarkamban döbbenek rá, hogy én magam vagyok a megtestesült gonoszság. A könnyem maró sav, és a szeretteim tartják sáros glóriámat, miközben én szíven döföm őket. Jobb lenne, ha egyszerűen nem léteznék.

Önismeret