Idézetek a vallomásról
A tűz, a szelíd szirmú láng nem hunyhat ki soha! Melegedj fel, fagyos világ, milliárd kis szoba, kint zúg a szél, dobjál szenet a tűzre, kedvesem, félek, megölne a hideg, ha nem lennél velem...
Látod, ezért szeretlek én, mert az Élet Ősmagja kél egyszerű jellemedben, mint Nap a változó egekben, s mert hitem általad él. Nagy utunkon nem tudhatom, mit hoznak majd az évek, csak azt tudom, azt vallhatom, hogy holtomig kísérlek...
Kedvesem, hidd nekem el, hogy se a földön, se az égen, se szívünk szomjas rengetegében nincs csodatévőbb, szebb hatalom, nagyobb Erő, mint egy aszályt elűző nagy nyári eső, s egy frissen zuhogó, suhogó szép szerelem!
Oly jó szeretni Téged, lengsz, mint illatos rétek, hajad nagy, barna alkony, engedd, hogy betakarjon. Tebenned mindig nyár van, forrásom vagy e tájban, szemed két fényes ablak, engedd, hogy benned lakjak.
A mosolyod nélkül befelhősödik minden égbolt szerte a világon.
Te sokkal jobbat érdemelsz! Olyasvalakit, aki a szíve minden dobbanásával szeret téged, aki állandóan rád gondol; olyasvalakit, aki mindennap, minden percben csak arra tud gondolni, hogy vajon mit csinálsz most, hol lehetsz, kivel, és vajon jól vagy-e. Olyan emberre van szükséged, aki segít elérni az álmaidat, és megvéd a félelmeidtől. Aki tisztelettel bánik veled, szereti minden porcikádat, különösen a hibáidat. Olyan valakivel kéne együtt lenned, aki boldoggá tud tenni, igazán boldoggá, felhőtlenül boldoggá! Azzal az emberrel, akinek már évekkel ezelőtt meg kellett volna ragadnia a lehetőséget, hogy veled lehessen, ahelyett, hogy megijed, és nem meri megpróbálni. De már nem félek. (...) Végre itt van egy esély számunkra! Ne féljünk többé, vágjunk bele! Megígérem, hogy boldoggá teszlek.
Hozzám hajoltál s forgószél tört rám és forgatott vakon, hozzám simultál és a szél szédülten elült vállamon, s amikor összeért a szánk hogy villám ért-e? vagy parázs? megbénult minden gyors tagom, s a szívem haldokló parázs...
Amikor melletted vagyok, a szívem gyorsabban dobog, és minden perc az álmok perce, amikor hozzád bújhatok.
Én leszek, ki fogja majd a két kezed, ki téged jó felé vezet, ha engeded. Nélküled számomra sincs értelme semminek. Akard, hogy én legyek a mindened, és én leszek.
Hajnal óta rád gondolok Te kit szeretek eszemvesztve Szeretlek míg a nap ragyog És imádlak ha jő az este.
Vérem rohan, lüktetve szét az égen, új hullámzással bíbor a világ, lenni! - ragyogva szemed szerelmében, nem fontos semmi, csak szomjazni rád.
Boldogtalanabb lennél nélkülem s én szegény árva lennék nélküled.
Ha nevetnél, én is örülnék, Vacsora után melléd ülnék. Te az én szivemet elkérnéd S én hosszan, sok szépet mesélnék.
Velem az érintésben, szabadító ölelésben, velem a lélegzetben ott legyél. Velem a forró lázban, velem a vak zuhanásban, velem a szív hangjában te legyél.
Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál, S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék. Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél.
Facebook
Pinterest