Gérecz Attila
1929. november 20. — 1956. november 7. magyar költő, sportoló, forradalmár, 1956 hősi halottj
Vérem rohan, lüktetve szét az égen, új hullámzással bíbor a világ, lenni! - ragyogva szemed szerelmében, nem fontos semmi, csak szomjazni rád.
Szeretlek, mert szemed kékjét szívemig ölelted, mert feloldoztál, s elképzeltem a lelkem és a lelked...
Kedves vagy így, Anyám, hogy most fölém borul hajadból mind a hófehér, és úgy dajkálsz szemed sötét ölén, hogy megszeret az ég és fölcserél; s így szinte jó, ha széthullok én, mint fény a felkavart patak vizén.
Az arcodat már álmomban se látom; a messzeség homálya elfedett, de érezlek, ha szél borong a fákon, s az éjtől visszakérem lelkedet.
Facebook
Pinterest