Idézetek a vallomásról
Rettenetesen hiányzol, szerelmem. Amikor elutazol, magaddal viszed az életet, és ilyenkor valamiféle tartalékelem segítségével élek, ami legjobb esetben kitart addig, amíg visszajössz, és újra életet lehelsz belém.
Magadhoz ölelsz, és körbeveszel a gyengédségeddel. (...) És a gyengédséged olyan hatalmas és olyan természetes, hogy elárvult lelkem és didergő testem egyetlen porcikája sem lóg ki belőle, egyetlen részecskéje sem fázik, egyetlen része sem magányos, mert a gyengédséged mindent körülölel.
Amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.
Mivel fizetem meg kínjaidat, amit miattam kellett elviselned, fájdalmadat, amely semmivel sem kisebb az enyémnél? Hogy segítsek neked elviselni a terhet, amelyet gyenge vállaidra vettél? Hogyan támogassalak az embertelenül nehéz úton, amelyre gondolkodás nélkül léptél nyomomban? Mit tennék, hová lennék, hogy élnék határtalan, önfeláldozó, tiszta szerelmed nélkül?
Fogadd erdőimet mezőimet hol galamb fészkel szőke nyúl szalad és fogadj el engem mert végülis minden én vagyok e zord világon s én neked ajándékozom magam egy vörös csókért egy halvány mosolyért.
Töröld meg lelked ablakát Hadd lássak újra rajta át, Álmaimnak tiszta kék egét. Ne sírj, a kedvemért, ne sírj.
Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszett Szegény ördög csak későn találtam meg Te becéző, simogató kezed.
Elkoptam. Nézz rám. Nézz felém, Itt állok és nem is tudom, Éltem delén, vagy estelén, És azt hittem, hogy rádnyitok, Te iszonyu, te nagy titok...
Nekem nem párbaj, ami közöttünk lett, nekem úgy kell ez a szép szerelem, hogy több legyen az életemnél...
Ez a világ ellobban Ölelj engem mégjobban Hajamtól a sarkamig Hajnalig, de hajnalig Nem hajnalig, örökig Szakadatlan örömig.
Őrizlek, mint rögeszmét a csendes eszelősök.
Hogy minden voltál, ugye jól tudod És hogy semmim sem, ugye bűn az átok? Tied volt a kivánt és teljes Élet, Enyém száraz száj, éhség, harc és vércsepp.
Valami szépet egy tán-senkinek, Szerelmeset, jót üzenni szeretnék, Csak hálából, mert Érted vagyok kedves, Csalárdul is hű, csókhoz, szerelemhez.
Ha érted mindent elhagyok, leszel cserébe mindenem?
Hirdetni fogod: te akartad S mindent, mi történt, te akartál S hogy nálam is hatalmasabb vagy S a Halálnál.
Facebook
Pinterest