Idézetek a vallomásról
Ugye adsz majd, mikor kérni kell, S ugye kérsz majd, mikor neked kell? Ugye vállalod, ha varázsolni kell, S aztán elhúzol majd macskaléptekkel.
Mit mond a szív, ha néked dobban, mit mond a láng, ha érted lobban? Mit mondok én, ha kérdezel, mit mond a karom, ha átölel?
Szemhéjad, mint nárciszok szirmai. Mosolyod akár a hajnal. Szemeidben a szerelem tüze ég, és pillantásod lángra lobbant. Arcod a felkelő hold mindent betöltő ezüstje. Ébenfekete hajad karcsú nyakadra omlik, mintha csak az éj sötétje borulna ránk. Ajkaid csábító vörös rubintként ragyognak. (...) Szépséged elvarázsol és megigéz engem. Bársonyos bőröd illatától édes a mennyország ezernyi varázslatos kertje. Seherezád, szerelmem, az éj téged üdvözöl, s a nap aranyló sugarai vakító fénnyel ragyogják be szerelmünket.
Ilyen a világ, szinte az egyetlen lényeg, Hogyha összeér az övé, meg a te térded. Akkor már érted, akkor majd érzed: Egy pillanat alatt összerak és szétszed. Van pár szép seb itt a hátamon, Van pár szép év itt a vállamon. Vele jó volt, előtted is vállalom, Veled jó, mert itt vagy és átkarolsz, Mindenre válaszolsz, mindig rám vársz, Én meg rád, akár egy táncház. Pördülök veled, nézd derekad hozzám, Ha könyv volnál, százszor újralapoznám.
Kellesz a kárhozathoz, az üdvösséghez, kellesz hangnak a némák körmenetéhez.
Csak a tudat, hogy alszol, és hogy biztosan ringat testedhez szirtult öble ölelő karjaimnak: álmaid békességét magammá így virrasztom.
Néha szeretnék melletted lenni nem lángolni, nem égni nem szeretni nem térdelni előtted és vallomást tenni csak nézni szép szemed érezni illatod s hallani lélegzeted midőn a láthatatlan lég benned életet teremt csak nézni... s akkor könnyebb lenne az élet akkor kicsit érezném hogy élek.
Izzó gondolat - szívemhez közelítem s így neked adom.
Számtalanszor újra látom képedet, kedves emlék, elfeledni nem lehet. Szőke fürtjeiddel játszadoz a szél, elmúlt szép napokról, terólad mesél...
Szemed varázsa még ott lobog a rózsák hulló szirmain.
- El tudod képzelni, mennyi munkával jár két összetört szívet megragasztani? - Ha rajtam múlik, a te szíved nem fog összetörni. Életem legfontosabb feladatának tekintem, hogy boldoggá tegyelek. - Teljes munkaidős állás! - Én is így gondolom.
Vér vagy a véremből, csont vagy a csontomból, Neked adom a testem, hogy ketten eggyé váljunk, Neked adom a lelkem, az idők végezetéig.
Fogadom: segítek, hogy szeress élni, hogy mindig gyöngéd leszek hozzád, és lesz elegendő türelmem. Hogy beszélek, amikor azt kell, és hallgatok veled, amikor nem. Hogy a szíved melegében élek, és az lesz az otthonom.
Semmit nem akarok jobban, mint elcsábítani téged, teljesíteni minden vágyadat, míg már senki más nem létezik számodra, csak én!
Szeretlek és folytathatnám: szeretlek, mint... és bizonyára jutna eszembe még friss hasonlat, jól hangzó, kevésbé kopott, de így mondom pőrén, dísztelen, vedd vallomásnak vagy tényközlésnek, akár messze vagy, akár a szomszéd szobában, akármi volt, van, vagy lesz velünk, igémet hirdetem, vállalom, vissza nem vonom: szeretlek!
Facebook
Pinterest