Idézetek a vallomásról
Én - Te leszel már és Te - Én leszek! Léted, ha mégis visszaveszed volt önmagad vissza hiába várod, rezgéseid atommezeje nem szabad, sokkal szegényebb, sokkal gazdagabb lényegünkből ami majd megmarad.
Bármerre indultam is az életben, minden út hozzád vezetett.
Ha felállsz a helyedről, elhaladsz mellettem, téged nézlek, téged figyellek; ha átsuhog a szobán a ruhád, majd elakad a szívem, ha kimégy a szobából, minden szavadat felidézem, még a hangodat is, ahogy mondtad; ezen az éjszakán pedig semmire sem gondoltam, egyre azt hallgattam, hogyan lélegzel álmodban, és hogyan fordultál meg kétszer is...
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Neked soha el nem felejtem, Hogy kimondasz dolgokat helyettem. Te vagy a hang, te vagy a fény, Melyben újjászülettem.
Ne kérdezd elmegyek-e Ne kérdezd jövök-e vissza még Lélegezzél engem egyszerűen ki és be.
Szemeidben rejtély ajkaid közt titok tekinteted foglya vagyok mosolyod elragad.
Járod az utad, Járom az utad én is.
Szemed tüzénél megvakulok, de lassan újra feljön a nap... Nélküled semmi vagyok.
Ha a szívem a szíveddel dobban, Kicsi ablak nyílik álmomban. Veled elmennék, velem elbújhatsz, Sose voltál, mindig vagy.
Mindaddig vártalak, míg el nem értelek s a Pontnyi Pillanat támasz-pontunk marad, hol nincs enyém-tied.
Te soha nem vagy a terhemre. Ezt tudod. Különben saját magamnak lehetnék a terhére, ugyanis te a részem vagy. Mindig magammal cipellek, keresztül-kasul a földrészeken és az érzelmek tájain, mint vágyképet, mint a teljesség illúzióját, mint a legeszményibb szerelmet.
Egyedül te adtad nekem (...) azt a szerelmet, amelyben nem maradtam magamra, amelyben semmit nem lehetett félig, alig, éppenhogy; mert minden mozdulat hiányzó része ott volt tenálad, ahogy minden mondat, gondolat és tett második fele.
Annyira szeretlek, hogy még a gondolat is fáj. Kérlek, higgy nekem. Te vagy számomra a fény, a véget nem érő nyár.
Irántad érzett szerelmem lángja nem égeti el könnyáztatta leplemet, mit magamra öltöttem.
Inuyasha - Kastély a tükör mögött c. film
Tudom milyen nehéz az álarc, milyen fárasztó. Csak én látok mögé, és nem ijedek meg tőle. (...) Mintha tükörbe néznék, ezért tartozunk össze.
Facebook
Pinterest