Daniel Glattauer
Maga tehát olyan ember, akit egy nő csak az elején, és a végén szokott érdekelni: amikor meg akarja szerezni, és közvetlenül azelőtt, hogy elveszítené. A közbeeső idő, amit együttlétnek is neveznek, magának túlságosan unalmas vagy megerőltető, vagy mind a kettő.
A folytonos újrakezdés volt benne a legszebb. Mi ugyanis, mind a ketten, szenvedélyesen szerettünk újrakezdeni és ezt bizonyos időközönként meg is tettük. Mi egymásnak "életünk legnagyobb szerelme" voltunk, de soha nem akkor, amikor éppen együtt éltünk, mindig csak akkor, ha újra megpróbáltunk egymásra találni.
Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel.