Daniel Glattauer

Maga nem olyan számomra, mint egy átlagos barát. Maga sokat jelent nekem, nagyon sokat. (...) Maga az, aki megválaszolja a fel nem tett kérdéseimet.

Amikor meglátom, hogy e-mail érkezett magától, gyorsabban kezd dobogni a szívem. És ez így van ma éppúgy, mint tegnap, és hét hónappal ezelőtt.

A "családi életben", mint olyanban semmi keresnivalója a tökéletességnek, csak a kitartásnak, a türelemnek, a megbocsátásnak és a gyerek kificamodott karjának.

A meghitt kapcsolat nem az egyedüllét időszakos megszakítására, hanem megszüntetésére való.

Én ilyen vagyok, a legrosszabbat kell feltételeznem, hogy megedzhessem az immunrendszeremet, amely aztán majd segít elviselnem, ha a feltételezésem igaznak bizonyul.

A "valóságos életben", ha azt akarjuk, hogy jól működjön, és ha békében akarunk élni, örökösen kompromisszumokat kell kötnünk a saját érzelmeikkel: EZT nem szabad túlreagálnom! AMAZT figyelembe kell vennem! ERRŐL nem vehetek tudomást! Érzelmeinket állandóan hozzáigazítjuk a környezetünkhöz, kíméljük, akiket szeretünk, belebújunk a mindennapok száz és száz apró szerepébe, kiegyensúlyozunk, kimérünk, mérlegelünk, hogy ne veszélyeztessük a nagyobb szerkezetet, amelynek magunk is része vagyunk.

Túlságosan individualista vagyok ahhoz, hogy hagyjam magam begyömöszölni egy mindenkit egy kalap alá vevő és meglehetős gyűlölettel emlegetett hímnem többes számába. Rám ne következtessen abból, hogy milyen a többi férfi. Ez sértő rám nézve, méghozzá nagyon!

- Azért az szomorú (...), hogy már nincs mit mondanunk egymásnak. - Lehet, hogy soha nem is volt. - Ahhoz képest egész jól elbeszélgettünk egymással. - Némán beszélgettünk. Csak üres szavakat váltottunk.

Sokat gondolok magára, reggel, délben, este, éjszaka és a közbeeső időben, meg közvetlenül előtte és utána, és alatta is.

Maga nem akárki. Ha valaki nem akárki, akkor az maga. És különösen nem nekem. Olyan, mintha a hétköznapjaimat végigkísérő belső hangomnak a második szólama lenne. Párbeszéddé változtatta a belső monológomat. Gazdagabb lett magától a lelki életem.

Boldog házasságban élni nem azt jelenti, hogy az ember naponta beszámol a párjának arról, ki mindenkivel találkozott.

A kitérő válasz is válasz.

Kicsit könnyebb tetszeni saját magunknak akkor, ha másoknak is tetszünk.

Maga talán egy magányos, zárkózott, kóbor-loncsos (romániai) farkas, aki képtelen belenézni egy nő szemébe. Olyan valaki, aki piszkosul fél az igazi találkozásoktól. Olyan valaki, akinek létszükséglet, hogy folyton valami képzeletbeli világot teremtsen, mert nem ismeri ki magát a tárgyias, élhető, megragadható, valóságos világban.